Levendulapárnák

Bogárkrea játékára készítettem levendulapárnát, és mivel az időtényező mindenáron ki akar babrálni velem (nem tudok több órát beletenni egy napba én sem), szinte kizárt, hogy más variációval is elkészüljek. Így inkább mutatom a párnáimat:

Azért ha időm majdan engedi, szeretnék még ilyeneket is hímezni, ha elkészülök, játékon kívül megmutatom őket.

Falvédő

Mondhatnám, határidős munka volt, már nagyon nyugtalanított, hogy mikor készülök el vele. A határidőt magam szabtam magamnak, mégsem tudtam vele sietni, mert a név ugye nem mindegy, és csak nemrég mertem tényleg ráhímezni. Most már muszáj Misinek lennie...

Az apropót pedig az adta, hogy ugyebár van már a kiságy mögött egy falvédő, de egy Misi mégsem alhatik Anna felirat alatt... Egy Anna pedig a csupasz fal előtt...
A technika, aminek segítségével a házikókat és a fenyőket varrtam (és a végén a szegélyt is levezetésképpen) nagyon egyszerű és mutatós, lehetetlen elrontani. Ami pedig a falvédő tűzését illeti, most próbáltam először a spray ragasztót, hát nekem találták ki. Annak idején persze én is azonnal egy ágytakarót akartam varrni, amit végülis megvarrtam, de hatszor megbántam, hogy nekiálltam, annyit kínlódtam a rétegek rögzítésével :)
A falvédő tehát készen, már csak Misi kell hozzá...

Termés

Ha itt a nyár, a betakarítás is megkezdődött, adódik tehát, hogy akkor termésnek is lennie kell. Már egy hónapja nem mutattam érdemben semmit, pedig készült ez meg az. Legelőször is a friss szerelmem, a filc. A csörgőék társasága bővült három új taggal. (Ezekben az a jó, hogy a pancsoló medence melletti gyermekfelügyelet ideje alatt lehet bökögetni az árnyékban.)

Aztán nemrég tanultam ezt a szélforgós vágási technikát, és annyira megtetszett a hatékonysága, hogy rögtön persze asztali méretbe fogtam, és kedves nagymamámnak a 75. születésnapjára készült ez a futó. Aztán persze hamar rá kellett jönnöm, hogy nem eszik olyan forrón, és a panelek összevarrásával még a munka felére sem voltam, minthogy le akartam tűzni minden egyes szélforgót. Végülis megérte a sok munkát (utólag mindig megéri), aludni meg éjszakánként mostanában úgyis nehezen tudok, így nem is nagy kiesés az éjszakázás...

És akkor csináljunk mindig valami mást is alapon, közben neki kellett állni egy tolltartónak ajándékba, de ha már készül egy fiús, legyen lányos is. Azóta mindkettő megtalálta a gazdáját, szeptembertől munkába állnak az iskolában. 

És ha már tolltartó, akkor muszáj volt kitalálni, hogy mások hogyan is varrják, mert a vége megvarrása nem volt az igazi. A felső képen nem látszik, hogyan csíptem össze, de azzal annyira nem is dicsekednék, nem csúnya, de az én elképzelésem inkább az alsó fajta. Aztán azóta rájöttem én is a nyitjára (zárjára), és az új darabok szerintem esztétikusabbak lettek. Ők még várják a gazdájukat, végülis iskolaszezonig még van idejük :)

Ami pedig még hátravan, boGárkrea játékára készítek levendulapárnát. Egy már elkészült, de még van ötlet, úgyhogy összevárom a mutogatással.

Dolgos hétköznapok

Azok is vannak ám, mert ha már nagyba fogtunk, miszerint építkezésre adtuk a fejünket, még a tetejébe kistesóra is várunk. Így aztán unalmasnak nem mondható az életünk, még szerencse, hogy van aki mindig segít :)

Néha még alkotásra is jut idő :) Hamarosan mutatom is, készült terítő, tolltartó, kulcstartó... 

Ősrégi Őrségi kirándulás

Ami nem is volt olyan régen, de a beszámoló igencsak elmaradt róla. Pedig közel s távol ez volt mostanában a nagybetűs kirándulásunk, az első igazi a csimotával. Az úticél nem is volt kérdés, persze, hogy az Őrség. Két hely van eddig a világon, ahol úgy érzem, hogy "hazatértem". Az egyik Erdély, a másik az Őrség.

A nyügis hétköznapokból (építkezünk, babát várunk, de ez másik írás...) egy kicsit kiszakadva a nyugalom szigetére találtunk. Nincs mese, itt megáll az idő, s bár egész nap mentünk, mégis kellemesen megnyugodva tértünk esténként a szállásunkra. Ami megint maga az idilli romantika volt :)
A pár napba belefért egy kis túrázás, egy kis skanzen, egy kis fazekasság, jó lesz emlékezni is rá.