Két kiscsiga

A scrapfellow májusi játékára készült oldalaim, melyek közül végülis ezt a lányosat nevezem be:

A fiúst még nem érzem késznek, talán varrni kéne még rá valamit...

Szeretettel: Anita

Scrapbookra fel

Azt hiszem, hamarosam bezár a korábbi csigaszabó blog, és új tartalommal újba kezdek. Az eltelt két év alatt sokminden változott körülöttem, minőségben, mennyiségben egyaránt. Addig is álljon itt egy útmutatás a jövő felé. Készítettem egy scrapbook oldalt, a Scrapfellow áprilisi kihívására. A technika már ismerős, most szeretgetek bele az ilyen oldalak/albumok készítgetésébe. Szóval ilyen, és hasonló alkotásokkal várok hamarosan minden eddigi és új látogatót.

Szeretettel: Anita

Mert papírt festeni jó

Katánál nyertem egy szuper lehetőséget. Nem is tartott sokáig megszervezni, szerencsére a távolság nem volt akadály. Egy jó kis beszélgetős festegetős délelőtt lett a nyeremény, ahol Kata bepillantást engedett a pancsolós praktikáiba, így néhány szép saját mintás papírral tértem haza. Nem is sokat tétlenkedtem az első felhasználásáig. Egy képeslap, és hozzá illő boríték lett belőle:

Másodjára egy kicsit gondolkoztam, mire bele mertem vágni. Aztán ment minden olyan egyértelműen, mint még sose. Már a színek festésekor is valami ilyen lebegett a szemeim előtt, mint ahogyan a végeredmény sikerült:

Ezzel a technikával, és Kata egyéb ördöngősségeivel körvonalazódni látszik egy nyomvonal, amin most el kell indulni. Nincs mese, nagyon hívogat...

Ötös Katának

Hokata játékra hívott mindenkit, az ötös szám jegyében. Szívesen megyek is, de előtte azért erősen el kellett gondolkoznom. Főleg, ami azt illeti, hogy mi is szerettem volna lenni 5 évesen. Egyrészről hol van az már, másrészről még most sem tiszta a kép : )
Aztán egyszer csak eszembe jutott. Ha nem is 5 évesen, de egészen kicsi koromban az volt az elképzelés, hogy tanítónéni leszek. Naná, hogy anyu tanító volt. Aztán valahogy mégsem az lettem, talán rájöttem, hogy a "mai" gyerekekkel hosszabb távon nem maradnának helyén az idegeim. A játéknak megfelelően be is mutatkozom:

Ez a kislány voltam, aki ugye ma barna göndör...
Kérdezte Kata a fontos dolgokat is.
A legfontosabb a család. Akik mindig ott vannak.
Aztán fontos a bizakodó jövőbe tekintés. Hogy érdemes.
Álljon itt a kitartás is, amiben azért van mit fejlődni...
Az alkotás öröme is fontos, igenis mindenki tud alkotni, teremteni, s ez hihetetlen lendületet ad a mindennapi malomban.
S nem utolsó sorban a figyelem mások iránt. Nem magányos harcosok vagyunk, csak együtt mehetünk tovább.
S akkor jöjjön Kata. Nehéz volt összekeresnem, hogy mi tetszik az alkotásai közül legjobban, mert szinte mind. Így inkább megpróbáltam összeszedni azokat a dolgait, amik legelőször eszembe jutottak.
Az első a varrókészlete volt, a második a nemrég festett papírjai, aztán az ékszerei, amik közül nagyon sok nagyon tetszik, így nem tudnék választani (sőt, nekem a régebbi kollekció még jobban tetszett),  aztán tetszenek a jól kigondolt, látványos kártyái, és mielőtt elfelejtem, egy tényleg friss munkája, ez a pénztárca.

S mi volt mindezzel a célom? Tényleg nem árt néha listát írni. hogy mi a fontos, hogy hova megyünk. De talán, ha, esetleg, a szerencse, és Simi kutyus nekem kedvez, akkor szeretnék egy kicsit boszorkánykodni Katánál. Köszönöm a játékot!

Nosztalgikus hangulatban

A nosztalgia jegyében születtek tegnap a legújabb képeslapjaim. Papírokból nincs hiány, ötletem is van, az idő meg.... szalad, mit ne mondjak.  Röptében még néhány pillangó is rátelepedett a képeslapokra.

Meg aztán nehogy a kedvenc írott tojásaim nélkül maradjon a húsvét :

Azt hinné az ember, hogy ha nem a munkahelyén csücsülve kell leülni a napi nyolc órát, hanem itthon van két kicsinykével, akkor mennyivel több idő jut mindenre :) De lehet, hogy csak az a baj, hogy aaannnyimindent szeretnék csinálni.
 

A képeslapok elérhetősége mit sem változott :)

Húsvétra hangolva

készülgetnek a képeslapjaim. Itt a tavasz, visszavonhatatlanul megérkezett, és már nem lehet olyan hideg, hogy fázzak :)
Színesebbnél színesebb papírok várnak az asztalon, hogy felaprózódva, megdomborítva, nyuszikként, madarakként, virágokként, pillangóként jókívánságokat tolmácsoljanak a közelgő húsvét alkalmából.

 

Vagy névnapra. Vagy születésnapra. Vagy csak úgy.
Elérhetőségük is van ám!

Játékos kedvembe

A virágok hirtelen felindulásból készültek, egy láb alatt kószáló karton darabból, ami néhány napja csomagolásként érkezett. Gyorsan fel is fűztem őket, legyenek kedvesek a tavaszt hívni...
 

 Az egyhangú barnaságuk nem zavar cseppet sem, gondoltam, ha megunom őket, még ráérek később is színesíteni, mondjuk színes újságpapírral. Úgyis akad néhány lejárt babás magazin :)

Háát, lányok én agyaltam, de hiába újrahasznos, még mindig csak a papírig jutok el...

Rózsás angyal

Az úgy kezdődött, hogy a keresztlányomnak születésnapja volt. Kérdeztem hát Annámat, hogy mit vigyünk neki ajándékba. Gondolkozás nélkül rá is vágta, hogy angyalkát. Hát jó, legyen. Aztán a kivitelezésen agyaltam egy kicsit, hogy legyen-e külön ruhája, meg hogyan is lesz egyáltalán haja. Végül a kezembe akadt egy rózsás blúz ujja, és nem is volt kérdés, hogy megvan a ruha. A haját pedig fonalból készítettem, rávarrással. Profinak korántsem mondható, de copfba fogva egészen mutatós lett.

Kívánom, hogy óvón vigyázzon kis gazdájára!

Ha elindul a kishangya

Télen homokozóba menni? Mikor hóembert is lehet építeni? Nemcsak lehet, hanem igencsak mulatságos. Még játszani is lehet, meg barátkozni. Aztán elindul a kishangya, és az ember azt nézi, hogy a tejesdoboz, meg a kávés zacskó meg a nejlon miként mutatna másnak öltözve. Azért megjegyzem, hogy a szemlélet igencsak szimpatikus, az alkalmazással mégis akadnak gondjaim. A műanyag és az esztétikum... , hát hogyismondjam, még aludnom kell rá egyet-kettőt. Valahol onnan kell kiinduljak, hogy jó-jó a zománcos kislábos a játékkonyhába, de milyen szívesen játszik a lányka a színes duplo elemekkel is...
A kísértésnek addig sem lehet ellenállni, így bemelegítésképpen készítettem egy tányéralátétet Annapannának:

Mivel azonban nálam már szinte kimeríti az újrahasznos fogalmát az is, ha a maradék színes anyagok kevesebb helyet foglalnak, így elővettem őket. A pirosakból virágot vágtam, a zöldekből az apraját random ráhelyeztem egy darab levágott nadrágszárra, aztán a virágokat, bele egy bugyiba őket, és végigvarrtam piros cérnával.

Legalább gyakoroltam a szabad vonalvezetést is, és nem mellékesen színesebb lett az ebéd :)

Egy kicsit tél van

Igaz, szinte csak átmeneti állapotnak lehet nevezni a mai hóesést, de nagyon jólesik, hogy egy kicsit végre tél van. A lánykámnak meg pláne. Eddig úgyis csak az jelentette neki a telet, hogy jéghideg a keze, most ez kicsit háttérbe szorult, mert lehetett lábnyomot nézegetni, hógolyózni, meg hóembert építeni.

Mondhatom, ilyen jól még sose szórakoztam hóember építés közben, én is gyerekké váltam fél órára. Ami igaz is, mert anyukám is aktívan kivette részét a szórakozásból, és akinek van anyukája, az mindig gyerek marad... (és kinek nincs?)