Mai vers...

Még gyakorolnom kellene a napi hangulatokhoz hozzárendelni az aktuális verseket, de a mai valahogy adódott... Nem is értem :) 

József Attila

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
    csecse
    becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
    magam
    magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
    Az ám,
    Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
    szegény
    legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
    fura
    ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
    a hont
    kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
    hevét
    s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
    gagyog
    s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
    sekély
    e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
    taní-
    tani!

 

Erre csörög a dió

Miután pedig varrásra nagyjából csak akkor jut idő, mikor Annapanna alszik délután, így a szép napos időt kihasználva, amíg az udvaron kever-kavar-rohan-pakol, anya leül a padra, és hímez. Szóval elővettem a tűt-cérnát, nem is tudtam megállni, azonnal mindkét oldalt kihímeztem, jól kitömtem vatelinnel, és még csörgőt is tettem bele. És ez még csak a kezdet. Nem lehet megállni, hogy ne készüljön belőlük még:

Semmi kétség, Eszterda ellenállhatatlan alkotásai adták az ihletet, meg aztán az, hogy lassan elkél majd a csörgő ismét a családban. Merthogy az új picurit augusztusra várjuk. Azután pedig az eddigi kevés alkotóidő még jobban megcsappan. Meg kellett állapítanom, hogy a kézi kézimunka micsoda nyugtató hatással van rám. Ugyanakkor nem lehet letenni. És még az a szuper, hogy ehhez nem kell úgy nekiveselkedni, mint a varrógéphez. Ha van 5 perc, már lehet is varrni. :)

Csak természetesen

Ismét ökoszatyor, megrendelésre, örülök neki, a megrendeléseknek is, és annak is, hogy nem unalmas. A táska része hamar megvan, a díszítést pedig nagyon szeretem készíteni. Hamarosan mehetek is kétoldalú ragasztóért, mert fogyogat.
Most egy tulipános (azaz kettő, csak a másik lemaradt), egy faleveles,

 és egy halacskás készült:

Lusta macska

miről is ábrándozik...
Csak nem egy egérről? Aki pedig csak nem egy sajtról? Csak a sajt nem akar semmit. Esetleg lukakat.

 A képecske egy ökotáskára került, megrendelőjének elképzelése alapján. Hát, mit ne mondjak, ez azért egyelőre aprólékos volt a masinámnak, meg nekem, egy kicsit meg is kell húzzam a határt, hogy az ilyen aprólékos rátétek várjanak még, amíg mondjuk profi leszek :)

Apróságok

Mostanában eléggé elaprózódtam, amiket készítettem, egyik sem nagyobb 7-8 centinél, némelyek 3-4 centisek csak. Jó móka varrogatni őket, éppen csak ha van 5 perc, már lehet velük foglalkozni. Ez pedig nagy előny egy táska varrásához képest. A kis bizgentyűk kulcstartókon fityegnek, hamarosan új gazdáiknál.

 Van aztán egy egész madárraj, színesek, mintha szivárvány repkedne a felhő mellett.

Nem utolsósorban, (még húsvét előtt) készült még egy mesetarisznya. Ugye ti is ismeritek, amikor jön az ihlet, és nem lehet ellenállni, azonnal meg kell valósítani. Akinek van szabad kapacitása, én is csak buzdítani tudom, hogy vegyen részt a kezdeményezésben, még a készítésük is szárnyakat ad. :)

Anyák napjára

kislányommal is készültünk (mamák és dédik napjára), de mivel a mama szorgos blogolvasó, nehogy lebukjunk, képet csak utólag mutatunk :)))


Készült viszont megrendelésre két táska, hogy egy másik Anyukának se a nejlonszatyorral kelljen baktatni, ha városba megy.
Tulipános - örök - szerelmem került a fedlapra, nem lehet megunni. Lassanként pedig tanulom a kacskaringós kukacolást is, hátha egyszer belejövök. Gyakorlás, gyakorlás... állítólag. :)

A nagyba belefér a bevásárlás, a kicsibe meg az iratok, sőt a nagy is, ha össze van hajtva.

Virágvasárnap

A hétvégén programunk lesz (mikor nem?), méghozzá nem is akármilyen.
Kékesden elkészült ugyanis a régen várt templom mellé a régen várt kereszt. Szentelési ünnepség leszen Virágvasárnap délután 15.30-kor. Mindenkit szeretettel várnak a helyi hívők.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmeteket egy 1% lehetőségre. Kis adomány egy-egy embertől, de sokkal fontosabb egy közösségnek, aki erején felül dolgozott azért, hogy egy régi álom megvalósulhasson Kékesden. Bővebb információkat a Kékesdi Szent Mihály templom honlapján találtok.

Kivirít a kikelet

Megint süt a nap, ilyen időben külön öröm virágot hímezni :)

Színes gyapjúfilcből készült a zsírkrétatartó, természetesen ajándék lesz, a belevalóval együtt, húsvétra. Készült még egy ceruzatartó, virágos az is, meg egy ökoszatyor, tulipános az is, talán lesz róluk kép is.

Mantra - játék Anikónál

Már régen olvastam Anikó bejegyzését, akkor meg is fogalmazódott bennem, hogy ebben nekem is részt kell venni. Kell már legyen egy "kézzel fogható" kapaszkodóm, amit mindig szem előtt tartva haladok. És ez most nem a varrás, a szöszmötölés körül , hanem ez A JÖVŐ körül forog.
Bár nem tudom, mikor fogom magam úgy igazán felnőttnek érezni (talán sose, erre is akad példa a családban :), de azért a célok elég felnőttesek. A baj velük annyi, hogy maguktól sose teremnek be, nekünk kell hozzájuk megérni. Ebben lesz segítségemre az alábbi képösszeállítás, ami a jelenből visz a jövőbe. A mottóm pedig a:

KITARTÁS

Bár nem anyagiasan szeretném megközelíteni a témát, azért választottam mégis ezeket a képeket, mert ezek számomra kitartó munkát és elhivatott lelkületet jelentenek, nem csupán egy épületet.
Isten engem úgy segéljen.

Lassan itt az idő

Számomra a tavasz legeslegjobb elfoglaltsága a tojásfestés. Már szinte bizsereg a tenyerem, hogy mikor lesz már húsvét, időben el kell kezdeni a tojásokat kifújni, a hagymalevelet gyűjteni, és lehetőleg időben el kell kezdeni a festést is. Merthogy azért nem öt perc, mire elkészül egy kosárnyi. Ami aztán elfogy... Mert adni jó.

Ez legyen az előzetes, remélem még időm is engedi, és készülnek még tojások szép számmal. Addig is megígértem a kis családnak, hogy húsvétig akár minden reggelre ehetnek tojásrántottát, sütök sok süteményt (piskóta kizárva, érthető okokból), és mindezt boldogan finanszírozom nekik :)