Így készülök

Adventet mindig is vártam, mert szerettem készülni az ünnepre. Sokáig a külsőségek többet jelentettek, mára talán kezd megtelni tartalommal is a készülődés. Míg korábban a látvány szinte fontosabb volt még az adventi koszorú tekintetében is, addig mára inkább a hagyomány dominál. Maradok a lila-rózsaszínnél. Ami azt illeti, színes gyertyát terveztem, de a saját figyelmetlenségem (és a kereskedők ostobasága) árán mégsem sikerült. Történt ugyanis, hogy miután a negyedik boltban végre volt lila gyertya, sőőőt, még három lila, egy rózsaszín egybe is volt csomagolva, úgy megörültem, hogy nem is néztem meg rendesen, hanem gyorsan megvettem. Mint az orgonasípok, négy méret, hogy a végére is maradjon az első gyertyából, micsoda ötlet. Aztán hazafele úton mint a villám sújtott le a felismerés, hogy hiszen a gyertyák közül a második legnagyobb a rózsaszín, az öröm vasárnapja pedig a harmadik... Szégyenletes, hogy a kereskedőnek minden mindegy, hát a hagyomány is csak ócskaság, végig sem gondolja, hogy ha már hagyományos, akkor az tényleg az legyen. Így fehér gyertyák kerültek a koszorúra, a díszítés teszi őket sorrendbe.

 
Az ajtóra pedig egy kis koszorú készült a közelgő ünnep jegyében: