Két kiscsiga

A scrapfellow májusi játékára készült oldalaim, melyek közül végülis ezt a lányosat nevezem be:

A fiúst még nem érzem késznek, talán varrni kéne még rá valamit...

Szeretettel: Anita

Scrapbookra fel

Azt hiszem, hamarosam bezár a korábbi csigaszabó blog, és új tartalommal újba kezdek. Az eltelt két év alatt sokminden változott körülöttem, minőségben, mennyiségben egyaránt. Addig is álljon itt egy útmutatás a jövő felé. Készítettem egy scrapbook oldalt, a Scrapfellow áprilisi kihívására. A technika már ismerős, most szeretgetek bele az ilyen oldalak/albumok készítgetésébe. Szóval ilyen, és hasonló alkotásokkal várok hamarosan minden eddigi és új látogatót.

Szeretettel: Anita

Mert papírt festeni jó

Katánál nyertem egy szuper lehetőséget. Nem is tartott sokáig megszervezni, szerencsére a távolság nem volt akadály. Egy jó kis beszélgetős festegetős délelőtt lett a nyeremény, ahol Kata bepillantást engedett a pancsolós praktikáiba, így néhány szép saját mintás papírral tértem haza. Nem is sokat tétlenkedtem az első felhasználásáig. Egy képeslap, és hozzá illő boríték lett belőle:

Másodjára egy kicsit gondolkoztam, mire bele mertem vágni. Aztán ment minden olyan egyértelműen, mint még sose. Már a színek festésekor is valami ilyen lebegett a szemeim előtt, mint ahogyan a végeredmény sikerült:

Ezzel a technikával, és Kata egyéb ördöngősségeivel körvonalazódni látszik egy nyomvonal, amin most el kell indulni. Nincs mese, nagyon hívogat...

Ötös Katának

Hokata játékra hívott mindenkit, az ötös szám jegyében. Szívesen megyek is, de előtte azért erősen el kellett gondolkoznom. Főleg, ami azt illeti, hogy mi is szerettem volna lenni 5 évesen. Egyrészről hol van az már, másrészről még most sem tiszta a kép : )
Aztán egyszer csak eszembe jutott. Ha nem is 5 évesen, de egészen kicsi koromban az volt az elképzelés, hogy tanítónéni leszek. Naná, hogy anyu tanító volt. Aztán valahogy mégsem az lettem, talán rájöttem, hogy a "mai" gyerekekkel hosszabb távon nem maradnának helyén az idegeim. A játéknak megfelelően be is mutatkozom:

Ez a kislány voltam, aki ugye ma barna göndör...
Kérdezte Kata a fontos dolgokat is.
A legfontosabb a család. Akik mindig ott vannak.
Aztán fontos a bizakodó jövőbe tekintés. Hogy érdemes.
Álljon itt a kitartás is, amiben azért van mit fejlődni...
Az alkotás öröme is fontos, igenis mindenki tud alkotni, teremteni, s ez hihetetlen lendületet ad a mindennapi malomban.
S nem utolsó sorban a figyelem mások iránt. Nem magányos harcosok vagyunk, csak együtt mehetünk tovább.
S akkor jöjjön Kata. Nehéz volt összekeresnem, hogy mi tetszik az alkotásai közül legjobban, mert szinte mind. Így inkább megpróbáltam összeszedni azokat a dolgait, amik legelőször eszembe jutottak.
Az első a varrókészlete volt, a második a nemrég festett papírjai, aztán az ékszerei, amik közül nagyon sok nagyon tetszik, így nem tudnék választani (sőt, nekem a régebbi kollekció még jobban tetszett),  aztán tetszenek a jól kigondolt, látványos kártyái, és mielőtt elfelejtem, egy tényleg friss munkája, ez a pénztárca.

S mi volt mindezzel a célom? Tényleg nem árt néha listát írni. hogy mi a fontos, hogy hova megyünk. De talán, ha, esetleg, a szerencse, és Simi kutyus nekem kedvez, akkor szeretnék egy kicsit boszorkánykodni Katánál. Köszönöm a játékot!

Nosztalgikus hangulatban

A nosztalgia jegyében születtek tegnap a legújabb képeslapjaim. Papírokból nincs hiány, ötletem is van, az idő meg.... szalad, mit ne mondjak.  Röptében még néhány pillangó is rátelepedett a képeslapokra.

Meg aztán nehogy a kedvenc írott tojásaim nélkül maradjon a húsvét :

Azt hinné az ember, hogy ha nem a munkahelyén csücsülve kell leülni a napi nyolc órát, hanem itthon van két kicsinykével, akkor mennyivel több idő jut mindenre :) De lehet, hogy csak az a baj, hogy aaannnyimindent szeretnék csinálni.
 

A képeslapok elérhetősége mit sem változott :)

Húsvétra hangolva

készülgetnek a képeslapjaim. Itt a tavasz, visszavonhatatlanul megérkezett, és már nem lehet olyan hideg, hogy fázzak :)
Színesebbnél színesebb papírok várnak az asztalon, hogy felaprózódva, megdomborítva, nyuszikként, madarakként, virágokként, pillangóként jókívánságokat tolmácsoljanak a közelgő húsvét alkalmából.

 

Vagy névnapra. Vagy születésnapra. Vagy csak úgy.
Elérhetőségük is van ám!

Játékos kedvembe

A virágok hirtelen felindulásból készültek, egy láb alatt kószáló karton darabból, ami néhány napja csomagolásként érkezett. Gyorsan fel is fűztem őket, legyenek kedvesek a tavaszt hívni...
 

 Az egyhangú barnaságuk nem zavar cseppet sem, gondoltam, ha megunom őket, még ráérek később is színesíteni, mondjuk színes újságpapírral. Úgyis akad néhány lejárt babás magazin :)

Háát, lányok én agyaltam, de hiába újrahasznos, még mindig csak a papírig jutok el...

Rózsás angyal

Az úgy kezdődött, hogy a keresztlányomnak születésnapja volt. Kérdeztem hát Annámat, hogy mit vigyünk neki ajándékba. Gondolkozás nélkül rá is vágta, hogy angyalkát. Hát jó, legyen. Aztán a kivitelezésen agyaltam egy kicsit, hogy legyen-e külön ruhája, meg hogyan is lesz egyáltalán haja. Végül a kezembe akadt egy rózsás blúz ujja, és nem is volt kérdés, hogy megvan a ruha. A haját pedig fonalból készítettem, rávarrással. Profinak korántsem mondható, de copfba fogva egészen mutatós lett.

Kívánom, hogy óvón vigyázzon kis gazdájára!

Ha elindul a kishangya

Télen homokozóba menni? Mikor hóembert is lehet építeni? Nemcsak lehet, hanem igencsak mulatságos. Még játszani is lehet, meg barátkozni. Aztán elindul a kishangya, és az ember azt nézi, hogy a tejesdoboz, meg a kávés zacskó meg a nejlon miként mutatna másnak öltözve. Azért megjegyzem, hogy a szemlélet igencsak szimpatikus, az alkalmazással mégis akadnak gondjaim. A műanyag és az esztétikum... , hát hogyismondjam, még aludnom kell rá egyet-kettőt. Valahol onnan kell kiinduljak, hogy jó-jó a zománcos kislábos a játékkonyhába, de milyen szívesen játszik a lányka a színes duplo elemekkel is...
A kísértésnek addig sem lehet ellenállni, így bemelegítésképpen készítettem egy tányéralátétet Annapannának:

Mivel azonban nálam már szinte kimeríti az újrahasznos fogalmát az is, ha a maradék színes anyagok kevesebb helyet foglalnak, így elővettem őket. A pirosakból virágot vágtam, a zöldekből az apraját random ráhelyeztem egy darab levágott nadrágszárra, aztán a virágokat, bele egy bugyiba őket, és végigvarrtam piros cérnával.

Legalább gyakoroltam a szabad vonalvezetést is, és nem mellékesen színesebb lett az ebéd :)

Egy kicsit tél van

Igaz, szinte csak átmeneti állapotnak lehet nevezni a mai hóesést, de nagyon jólesik, hogy egy kicsit végre tél van. A lánykámnak meg pláne. Eddig úgyis csak az jelentette neki a telet, hogy jéghideg a keze, most ez kicsit háttérbe szorult, mert lehetett lábnyomot nézegetni, hógolyózni, meg hóembert építeni.

Mondhatom, ilyen jól még sose szórakoztam hóember építés közben, én is gyerekké váltam fél órára. Ami igaz is, mert anyukám is aktívan kivette részét a szórakozásból, és akinek van anyukája, az mindig gyerek marad... (és kinek nincs?)

Áldott Karácsonyt!

Kívánok Mindannyiótoknak lelkiekben gazdag, áldott karácsonyt!

A nyertes

Nem sokáig akartam húzni a sorsolást, éppen csak megvártam, míg a sorsolóbizottság a délutáni alvásból felébred. Szokatlan módon nem ugrott el azonnal a fényképező gép elől. (Ő ugyanis mindig arra kíváncsi, hogy mi látható a gép másik oldalán.) Tehát a hitelesség kedvéért pillanatfelvételek is készültek:

Julcsi, gratulálok! 

Várom a címedet a csigaszabokukacgmailpontcom címre! A többieknek pedig köszönöm, hogy játszottatok, ígérem lesz még játék máskor is.

Gyere játszani!

Induljon hát a december egy köszönettel, miszerint köszönöm, hogy idekukucskáltok ilyen sokan. Nem nagy számokról van szó, én mégsem hittem, hogy van ennyi ember, aki nemcsak idenéz, hanem még meg is nyomja a gombot, hogy követelőzzön. :) Több, mint 60 nézelődő, 60 bejegyzés, 6000 kukk, tartson hát a játék december 6-án délig. Jó hír, hogy nem muszáj, hogy jó legyél, az ajándékot akkor is elviheted. Még énekelni sem kell.

Viszont arra gondoltam, hogy a játék azoknak jár, akik időről időre visszajárnak, tehát követő kell, hogy legyél. Azt pedig, hogy tudjam, játszani is akarsz, egy megjegyzésben írd ide. És már benne is vagy a kalapban. (Bújjon tehát elő mindenki!) Ha a játék hírét viszed, megköszönöm, de ez nem feltétel.
A nyeremény pedig a képen látható fenyő dekoráció, 2 db-os szettben.
Ha nem nyerted meg, vagy nem tudsz várni, akkor már most a tied lehet. Itt, vagy itt találod.

Legyen játék!

Oly sok helyen kínáltok játékot, hogy csak kapkodom a fejem. Aztán észbe kaptam, hiszen ez nem ördöngősség, miért ne lenne itt is egy? Mit szóltok? Holnap jövök a részletekkel.

Itt is, ott is...

Az Etsy még várat magára, de mivel kezdő vagyok a piacon, így nagy lendülettel nekiugrottam a Handagorának is. Remélem, kedves leendő vásárlóim is jó szemmel néznek egy ilyen új kezdeményezést, és bizalmat szavaznak a kézműves termékeknek így karácsony közeledtével.
A nyüzsgős napok nyugis perceiben születtek a magyalmintás képeslapjaim,

és a dalos angyalszárnyak

sok más ajándékkísérő mellett.

S mert a kis öröm is öröm, meglepetésemre már meg is történt az első vásárlás az első boltocskámban. Hurrá :)

Hát én is

Elindultam a nyilvánosság felé. A háztartási méreteket meghaladó alkotókedv kicsikarta belőlem ezt a lépést, miszerint boltocskát nyitottam a Meskán.
Aki körülnéz nálam, egyelőre karácsonyra hangolódva képeslapokat és ajándékkísérőket talál, azonban a későbbiekben a választékot mindenképpen bővíteni szeretném.
Most azonban álljon itt a hétvége termése...

...már amire rokoni látogatás, és a korábban említett sokgyerekes kézműveskedés mellett futotta.

Sok gyerek :)

Megunhatatlan. Amikor Misit vártam, gondoltam, egy évre igazán ki lehetne hagyni a plébániai napokban való aktív részvételt. Aztán persze nem lehet kihagyni. A vezérhangya megindul, és egy-két saját gyerek ide vagy oda, muszáj zsizsegni. Így esett, hogy szombaton ismét kézműveskedéssel egybekötött plébániai napot tartottunk, ezúttal mosonszentmiklósi plébánián. (A "hazai" épület éppen külső felújítás alatt van, de hamarosan teljes pompájában ismét birtokba vehetjük.)

Mikor pénteken megtudtam, hogy több majdnem 60 gyerek jön alkotni, egy kicsit azért megijedtem...
Három foglalkozással is készültem, tehát egyszerre "csak" a harmadával kellett foglalkozni, azért mégis megterhelő volt. Szerencsére mindig akad segítség, édesanyám és a hitoktatók személyében.
 

Készítettünk illatos narancsot szegfűszeggel és termésekkel, ajándékkísérőt Levendulalány ötletét meglovagolva fóliából lakkfilccel, és természetesen a sizzix őrületet is magammal vittem, és gyönyörűen domborított 3D-s képeslapokat készítettünk, amik kinyílva felugró mintát mutatnak, úgymint fenyőt, csillagot, ajándékcsomagot. A forgatag ismét magával ragadott, egy ötperces szünetet azért engedélyeztem magamnak, és kisfiamnak, mikoris az egyik sarokba lecsücsülve megszoptattam :)
Így aztán eszembe sincs abbahagyni a szervezkedést, sőt jövő tanévtől nem csak egy-két alkalommal, hanem minden hónapban tervezek valamilyen formában egy foglalkozást.

Papírforma

Nem telnek eseménytelenül a napjaim, minthogy nem tudom megállni papírmunka nélkül. Alig várom, hogy a csimoták aludjanak délután, és vágok, hajtok, ragasztok, masnizok. Aztán persze mindig oda lyukadok ki, hogy na még milyen jó lenne pirosból is, meg akkor már zöldből is, meg ezüst is kéne, meg elfogyott a papír. Egyelőre ezek készültek képeslapnak:

 S hogy az ajándékok kíséret nélkül ne maradjanak:

Terveim is vannak velük, remélem hamarosan azokról is beszámolhatok.

Ideje fölrepülnöm...

Ma ilyen van. Hullámhegy, hullámvölgy, ma inkább az utóbbi. Ideje feltöltődnöm:

(A videó olyan amilyen, ezt az egyet találtam csak, de a zene, az ma nagyon kell.)

Kézműveskedtünk

Azaz anya (=örök gyerek) elvitte 2 éves, és 2 hónapos csimotáját, hogy megnézze a Gyermekek Házában, milyen is a MOKKA. Tettem ezt haaatalmas kíváncsiságból. Persze ott azt füllentettem, hogy megnézem, milyen egy ilyen foglalkozás, hogy később hova vihetem Annapannát (ennek azért van némi igazságtartalma). Szóval a tegnapi foglalkozás témája a varródoboz volt, és a belőle kikandikáló anyagok, gombok, gombolyagok. Készültek csinosabbnál csinosabb rongybabák, és rémségesnél rémségesebb fonalszörnyek. Jómagam az utóbbiból készítettem egy gülümanót, és egy gülübékát, már neki is indultak hajókázni a terítőtengeren:

Az egyik ajándékba megy. Vajon melyik, Kata?