Nyulas

A kérés egy nyulas táska volt, születésnapra. Itt kívánok én is a kedves tulajdonosnak (aki remélem olvassa:) boldog születésnapot, még sokat ilyen vidáman.
Szóval egy nyulas táska, aztán répa is került mellé, és zöld is lett egy kicsit, immáron a tavasz jegyében.

 És valahol el kell már újságolni, de csak apróbetűvel, hogy a póló aktuális... Aki érti, annak jó. Nekem is. :)

A nagy ho-ho-ho horgásztó

Ugye nem kell bemutatnom, hogy saját ötlet, hiszen jópáran megalkották már ezt a horgásztavat előttem.

Mégis annyira megtetszett, hogy meg kellett varrni. Végülis ajándéknak készült, de gyorsan inkább mindent duplán szabtam, így a második verzió talán elkészül addigra, mire a lánykám belenő a horgászós korszakába.

A horgászbot végére egy darab mágnes került, ami a gémkapcsokkal vonzódván kifoghatóvá teszi a halakat. A kis fülek segítségével pedig pillanatok alatt zsákosítható / elpakolható az egész tó a fiókba.

 A végére pedig egy játékra hívlak benneteket dióhéjhoz!

Jelentem...

...nem tűntem el, csak egy kicsit mintha. A karácsony egy kicsit hajtósra sikerült családilag (mint mindig), és elég sokára sikerült magamon erőt venni, hogy készítsek is valamit. A vászonszatyor / ökoszatyor terve már jó ideje a fejemben van, most sikerült összehoznom a kivitelezéssel. Rögtön készítettem is belőle hármat, titkolt terveimet szövögetem velük...

A praktikusság kedvéért: egy női táskában is elférnek...

Aki pedig még ezt is elolvassa, az egy JÁTÉK-ról is hírt kaphat.

A várakozás hangulata

A készülődés talán a legfontosabb. Hogy is lehetne hófehérben ünnepelni a karácsonyt, ha nem készülünk rá lélekben? 

Gyerekekkel így készültünk, hangulatos mécsestartókat vágtunk-ragasztottunk, hogy a sok kis fény együtt mégiscsak csodás fényt adva megvilágítson minket.

Levendula - lila ... Tenger-kék

Igyekszem az idei karácsonyfa alá is minél több kézzel készült apróságot bújtatni, de ez az a műfaj, amit nem lehet elég korán kezdeni. A levendulás zsákokat is már régóta tervezgettem, a karácsonyi ajándékozási láz pedig szerencsére jótékonyan hatott az ötletemre, és végre elkezdtem. Nem, ez még nem a végleges változat, igazából párnácskának készülnek, és még egy lila kispárna készül mindegyikhez. 

 

 A Colette ihlette csigák pedig egy piperét díszítenek, és virággá alakultak. A kitartás úgy érzem kezdi meghozni eredményét, a kézi tűzés már olyan jól ment (a szerény elvárásaimhoz), hogy magam is csodálkoztam. A lovacska alakjához viszont nem volt meg a bátorságom, az maradt kézzel varrottan a tolltartóra.

Zsebek vállfán

Végrevégre elkészültem ezzel a kéréssel is. A megkötés annyi volt, hogy legyen zsebe, és fel lehessen a kollégiumi szekrénybe akasztani. Remélem tetszik a kedves megrendelőnek, ugye Eszter?

A vasalás nem az erősségem, de a többivel egészen elégedett vagyok. A daloló madarat még a tavasszal applikáltam Colette alkotónapján, azóta várta, hogy felröppenhessen valamire.

Hát akkor PIF

Kedves Követők, Látogatók, Errejárók!
Játékra hívok mindenkit, remélem lesz, aki fogadja. Bár még új vagyok ebben a világban, Aranyalmánál nem tudtam ellenállni a PIF játéknak, és beneveztem. Ehhez alapszabály, hogy nekem is meg kell hirdetnem.

Tátáááám

A játék lényege, hogy az első három jelentkező, aki szeretne játszani, ajándékot kap tőlem egy éven belül. Meglepetést, izgalmat. Ehhez azt kell tenni, hogy egy megjegyzésben tudasd szándékodat, majd a játékot hirdesd meg magad is. Én nem kötöm meg, hogy blogon kell, felőlem lehet a fészbukon is.  Most pedig induljon hát a játék, szeretettel várom a jelentkezőket. :)

Hópihés

Lehet, hogy a hóesés adta az ötletet, lehet, hogy a csillagok hímzése közben jött, mindenesetre ilyen hópihéket álmodoztam ma. Egészen kicsikék, lehet, hogy hamarosan az esőfelhőn a csipp-cseppek helyére kerülnek.

A Mikulás zsákja

A zsákocskák (merthogy nem nagyok) december 6-án Szent Miklós legendáját élesztik újra. Játékos vetélkedő keretein belül ugyanis a gyerekeknek ügyességükről kell bizonyságot adniuk, azaz ablakon keresztül kell a teli zsákokat eljuttatni a három lánytestvérnek. Győzzön a legügyesebb csapat. Mindez Mosonszentmiklóson. Hol máshol?

Így készülök

Adventet mindig is vártam, mert szerettem készülni az ünnepre. Sokáig a külsőségek többet jelentettek, mára talán kezd megtelni tartalommal is a készülődés. Míg korábban a látvány szinte fontosabb volt még az adventi koszorú tekintetében is, addig mára inkább a hagyomány dominál. Maradok a lila-rózsaszínnél. Ami azt illeti, színes gyertyát terveztem, de a saját figyelmetlenségem (és a kereskedők ostobasága) árán mégsem sikerült. Történt ugyanis, hogy miután a negyedik boltban végre volt lila gyertya, sőőőt, még három lila, egy rózsaszín egybe is volt csomagolva, úgy megörültem, hogy nem is néztem meg rendesen, hanem gyorsan megvettem. Mint az orgonasípok, négy méret, hogy a végére is maradjon az első gyertyából, micsoda ötlet. Aztán hazafele úton mint a villám sújtott le a felismerés, hogy hiszen a gyertyák közül a második legnagyobb a rózsaszín, az öröm vasárnapja pedig a harmadik... Szégyenletes, hogy a kereskedőnek minden mindegy, hát a hagyomány is csak ócskaság, végig sem gondolja, hogy ha már hagyományos, akkor az tényleg az legyen. Így fehér gyertyák kerültek a koszorúra, a díszítés teszi őket sorrendbe.

 
Az ajtóra pedig egy kis koszorú készült a közelgő ünnep jegyében: