Áldott Karácsonyt!

Kívánok Mindannyiótoknak lelkiekben gazdag, áldott karácsonyt!

A nyertes

Nem sokáig akartam húzni a sorsolást, éppen csak megvártam, míg a sorsolóbizottság a délutáni alvásból felébred. Szokatlan módon nem ugrott el azonnal a fényképező gép elől. (Ő ugyanis mindig arra kíváncsi, hogy mi látható a gép másik oldalán.) Tehát a hitelesség kedvéért pillanatfelvételek is készültek:

Julcsi, gratulálok! 

Várom a címedet a csigaszabokukacgmailpontcom címre! A többieknek pedig köszönöm, hogy játszottatok, ígérem lesz még játék máskor is.

Gyere játszani!

Induljon hát a december egy köszönettel, miszerint köszönöm, hogy idekukucskáltok ilyen sokan. Nem nagy számokról van szó, én mégsem hittem, hogy van ennyi ember, aki nemcsak idenéz, hanem még meg is nyomja a gombot, hogy követelőzzön. :) Több, mint 60 nézelődő, 60 bejegyzés, 6000 kukk, tartson hát a játék december 6-án délig. Jó hír, hogy nem muszáj, hogy jó legyél, az ajándékot akkor is elviheted. Még énekelni sem kell.

Viszont arra gondoltam, hogy a játék azoknak jár, akik időről időre visszajárnak, tehát követő kell, hogy legyél. Azt pedig, hogy tudjam, játszani is akarsz, egy megjegyzésben írd ide. És már benne is vagy a kalapban. (Bújjon tehát elő mindenki!) Ha a játék hírét viszed, megköszönöm, de ez nem feltétel.
A nyeremény pedig a képen látható fenyő dekoráció, 2 db-os szettben.
Ha nem nyerted meg, vagy nem tudsz várni, akkor már most a tied lehet. Itt, vagy itt találod.

Legyen játék!

Oly sok helyen kínáltok játékot, hogy csak kapkodom a fejem. Aztán észbe kaptam, hiszen ez nem ördöngősség, miért ne lenne itt is egy? Mit szóltok? Holnap jövök a részletekkel.

Itt is, ott is...

Az Etsy még várat magára, de mivel kezdő vagyok a piacon, így nagy lendülettel nekiugrottam a Handagorának is. Remélem, kedves leendő vásárlóim is jó szemmel néznek egy ilyen új kezdeményezést, és bizalmat szavaznak a kézműves termékeknek így karácsony közeledtével.
A nyüzsgős napok nyugis perceiben születtek a magyalmintás képeslapjaim,

és a dalos angyalszárnyak

sok más ajándékkísérő mellett.

S mert a kis öröm is öröm, meglepetésemre már meg is történt az első vásárlás az első boltocskámban. Hurrá :)

Hát én is

Elindultam a nyilvánosság felé. A háztartási méreteket meghaladó alkotókedv kicsikarta belőlem ezt a lépést, miszerint boltocskát nyitottam a Meskán.
Aki körülnéz nálam, egyelőre karácsonyra hangolódva képeslapokat és ajándékkísérőket talál, azonban a későbbiekben a választékot mindenképpen bővíteni szeretném.
Most azonban álljon itt a hétvége termése...

...már amire rokoni látogatás, és a korábban említett sokgyerekes kézműveskedés mellett futotta.

Sok gyerek :)

Megunhatatlan. Amikor Misit vártam, gondoltam, egy évre igazán ki lehetne hagyni a plébániai napokban való aktív részvételt. Aztán persze nem lehet kihagyni. A vezérhangya megindul, és egy-két saját gyerek ide vagy oda, muszáj zsizsegni. Így esett, hogy szombaton ismét kézműveskedéssel egybekötött plébániai napot tartottunk, ezúttal mosonszentmiklósi plébánián. (A "hazai" épület éppen külső felújítás alatt van, de hamarosan teljes pompájában ismét birtokba vehetjük.)

Mikor pénteken megtudtam, hogy több majdnem 60 gyerek jön alkotni, egy kicsit azért megijedtem...
Három foglalkozással is készültem, tehát egyszerre "csak" a harmadával kellett foglalkozni, azért mégis megterhelő volt. Szerencsére mindig akad segítség, édesanyám és a hitoktatók személyében.
 

Készítettünk illatos narancsot szegfűszeggel és termésekkel, ajándékkísérőt Levendulalány ötletét meglovagolva fóliából lakkfilccel, és természetesen a sizzix őrületet is magammal vittem, és gyönyörűen domborított 3D-s képeslapokat készítettünk, amik kinyílva felugró mintát mutatnak, úgymint fenyőt, csillagot, ajándékcsomagot. A forgatag ismét magával ragadott, egy ötperces szünetet azért engedélyeztem magamnak, és kisfiamnak, mikoris az egyik sarokba lecsücsülve megszoptattam :)
Így aztán eszembe sincs abbahagyni a szervezkedést, sőt jövő tanévtől nem csak egy-két alkalommal, hanem minden hónapban tervezek valamilyen formában egy foglalkozást.

Papírforma

Nem telnek eseménytelenül a napjaim, minthogy nem tudom megállni papírmunka nélkül. Alig várom, hogy a csimoták aludjanak délután, és vágok, hajtok, ragasztok, masnizok. Aztán persze mindig oda lyukadok ki, hogy na még milyen jó lenne pirosból is, meg akkor már zöldből is, meg ezüst is kéne, meg elfogyott a papír. Egyelőre ezek készültek képeslapnak:

 S hogy az ajándékok kíséret nélkül ne maradjanak:

Terveim is vannak velük, remélem hamarosan azokról is beszámolhatok.

Ideje fölrepülnöm...

Ma ilyen van. Hullámhegy, hullámvölgy, ma inkább az utóbbi. Ideje feltöltődnöm:

(A videó olyan amilyen, ezt az egyet találtam csak, de a zene, az ma nagyon kell.)

Kézműveskedtünk

Azaz anya (=örök gyerek) elvitte 2 éves, és 2 hónapos csimotáját, hogy megnézze a Gyermekek Házában, milyen is a MOKKA. Tettem ezt haaatalmas kíváncsiságból. Persze ott azt füllentettem, hogy megnézem, milyen egy ilyen foglalkozás, hogy később hova vihetem Annapannát (ennek azért van némi igazságtartalma). Szóval a tegnapi foglalkozás témája a varródoboz volt, és a belőle kikandikáló anyagok, gombok, gombolyagok. Készültek csinosabbnál csinosabb rongybabák, és rémségesnél rémségesebb fonalszörnyek. Jómagam az utóbbiból készítettem egy gülümanót, és egy gülübékát, már neki is indultak hajókázni a terítőtengeren:

Az egyik ajándékba megy. Vajon melyik, Kata?

Őszi koszorú

Az idei ősz pazar színekkel kényeztet. Nem lehet ellenállni még felnőtt fejjel sem a gyűjtögetésnek, nem lehet betelni a színekkel. Szedtem is egy nagy kosár levelet a közfáinkról, egy kupac narancssárgát, egy halom bordót, egy marok sárgát, és azért zöldet is. Könnyű volt, a faágon végighúzva a kezem az összes levél jönni akart a kosaramba. Levendulalánynál láttam a legjobb módszert, hogy hogyan is tehetném közszemlére a levélgyűjteményemet.

Fogtam néhány virágkötöző drótot, és felfűztem szépen sorban, váltakozva a színes leveleket. Jó sokat megevett a koszorú, de még mindig maradt. Akkor gondoltam, hogy füzérnek is jó lesz ez, fogtam egy tobozt, az lett az alján a dísz. De még mindig maradt. Fogtam egy csokor papsipkát, és fűztem még egy füzért.

Így most a ragyogó napsütésben hiába is száradtak meg a levelek, gyönyörűen megtartották a színüket, és pompáznak az ajtó előtt.

Lógatós babajáték

Régóta gondolkoztam, hogy egy kiságy fölé lógatható játékot varrjak. Aztán rá kellett jönnöm, hogy Misi fiam már igenis aktívan nézeget, így nem tűrt halasztást a dolog. Végül két nap alatt - amikor egyik gyerek sem sír, nem éhes, nem kell mesét olvasni, és főzni sem - elkészült az egész. Színvilágában igyekeztem a falvédőhöz  és a medvéhez és a békához igazodni. Így lett rókám, sünim, csigám, madárkám és almám:

És persze a passzoló színei miatt a fotó is alig kivehető :)

 A fellógatást egyelőre hurkapálcával oldottam meg. (Ez még kíván némi továbbfejlesztést a későbbiekben.)

Őszi nyomda

Még be sem melegedett a Sizzix gépem, itt az újabb időrabló őrület, a radírnyomda. Katánál láttam a mulatságot, aztán annak rendje és módja szerint beszereztem néhány radírt, elővettem a snassz tapétavágó szikét, és barkácsoltam, először az ősz jegyében,

aztán végre kiderült, hogy Annapanna bölcsis/ovis jele az alma lesz,

aztán muszáj volt tükörírni is egy kicsit.

Aztán éjfélkor elmentem aludni.

Cserépgyári szerelem

Egy valaha szebb napokat látott épület tetőzetének bontásakor került elő ez a cserép:

Még merje valaki állítani, hogy a szerelem nem örök.

Ajánlom szeretettel Szilvinek.

Elkaptam valami fertőzést...

... aki már belekóstolt, szerintem tudja, hogy ragályos. A sizzix-ről van szó. Másfél hónapja volt szerencsém belekóstolni, azóta csak az indokokat gyűjtögettem magamnak, hogy miért is kell egy ilyen nekem azonnal és most rögtön.
Hát megtörtént, itthon be is vallottam már (na jó, rájöttek). Gyorsan ki is kellett próbálni, s hogy ne csak úgy vaktában vágjam a papírt, az alkalom Misi fiunk keresztelője lett. Meghívókat készítettem, vágtam, domborítottam, ragasztottam, fényképeztem:

Azt hiszem, nincs megállás. Annapanna is már csak "tekerőzni" akar.
Valami papírgyárat kéne még találni szponzornak. Mindenesetre eltűnt a "felesleges papír" fogalma a háztartásból.

Halacskáim

Ahogy ígértem, a halacskák itt vannak, igazából tegnapelőttelőtt már készen voltak 95%-ban, de a szemük, az a tíz perc, az három napig is eltartott.

Fütyül a szél, irány észak,

fütyülnek a tengerészak...


Holnap talán jövök stílusosan halacskákkal, amik kiszabva várják, hogy egy kislánykonyha kínálatába kerülhessenek.

Illetve egy hajdanvolt éjjeliszekrény is várja, hogy kislánykonyhává változzon.

Mihály

(aki inkább még csak Misi) megérkezett.
Puszilunk mindenkit, és mosolygunk a világra :)

Helyzetjelentés

Még mindig kerek a világ, már ami a nagy görögdinnyét illeti a szoknyám alatt...
Egyelőre még nagy az egység, de ahogy mondani szoktam, ilyen közel még sosem álltam a szüléshez. Már fáj mindenhol, húzzák vonják a derekamat, aminek most az egyszer örülök, mert már nagyon izgatottan várom a szülést. Amennyire csak pozitív emlékeim vannak Anna születéséről, annyira remélem, hogy most sem lesz másként. A terveim szerint (haha) augusztus 20-án szülünk. Ezt már februárban kijelentettem, vicces lenne, ha tényleg így lenne. Így aztán érezvén, hogy szorít a határidő, készítettem fotót is, mert Annapanna nem mindennapi lelkesedéssel várja Misit:

(Az ott alul a görögdinnye a szoknyám alá rejtve...)

M-m-m

Mackótrió, memória, mákoszsák. Ezek a finomságok készültek mostanság.
A memória játék régi elképzelésem volt, ha tudtam volna, hogy ilyen gyorsan elkészülök vele, hamarabb nekiálltam volna. Terveim szerint az életkor előrehaladtával (és az érdeklődés fokozódásával) bővíthető a készlet. Egyelőre 10 pár képecskét varrtam, és még a rendeltetésszerű használat is várat magára, de azért így is tudunk vele felismerőset, párkeresőset játszani. Meg szét és összepakolni:)

A mackók pedig szerelem első látásra. Az előző bejegyzésben már beszámoltam a zöld pajtásról, azóta viszont ellenállhatatlan vágy uralkodott el rajtam, hogy még még készíteni kell ilyen mackót. Szerencsémre van a mackótermésnek felvevőpiaca, méghozzá családon belül.

A mákoszsákokból pedig sosem elég. A címke mobil, így a zsák kifogyás esetén tetszőlegesen babosítható vagy lencsésíthető...

Kerek a világ

Végre úgy érzem ismét, hogy nem csak a nagy pocakom, hanem a világ is kerek. Már régen nem éreztem magam ennyire összeszedettnek. Az elmúlt hetekben voltam magam táborozni, vezettem kézműves tábort, és izgultam eleget. Aztán letudva a "kötelező" programokat (amiket szabadon választottam magamnak) szépen megnyugodva, feltöltődve várom Misi érkezését, aki úgy érzem nem is siet :)

Az elmúlt két-három hét termése pedig 

egy tartalmas tábor Kisnyalkán, barátkozással,

pannonhalmi kirándulással,

mackóvarrással, a zöldet haza is csábítottam :)

Múlt héten pedig kézműves tábort szerveztünk gyerekeknek, sok-sok technikával. Rendesen elfáradtam benne, de nagyon jól esett, a sok tapasztalatot még fogom tudni kamatoztatni :)

Levendulapárnák

Bogárkrea játékára készítettem levendulapárnát, és mivel az időtényező mindenáron ki akar babrálni velem (nem tudok több órát beletenni egy napba én sem), szinte kizárt, hogy más variációval is elkészüljek. Így inkább mutatom a párnáimat:

Azért ha időm majdan engedi, szeretnék még ilyeneket is hímezni, ha elkészülök, játékon kívül megmutatom őket.

Falvédő

Mondhatnám, határidős munka volt, már nagyon nyugtalanított, hogy mikor készülök el vele. A határidőt magam szabtam magamnak, mégsem tudtam vele sietni, mert a név ugye nem mindegy, és csak nemrég mertem tényleg ráhímezni. Most már muszáj Misinek lennie...

Az apropót pedig az adta, hogy ugyebár van már a kiságy mögött egy falvédő, de egy Misi mégsem alhatik Anna felirat alatt... Egy Anna pedig a csupasz fal előtt...
A technika, aminek segítségével a házikókat és a fenyőket varrtam (és a végén a szegélyt is levezetésképpen) nagyon egyszerű és mutatós, lehetetlen elrontani. Ami pedig a falvédő tűzését illeti, most próbáltam először a spray ragasztót, hát nekem találták ki. Annak idején persze én is azonnal egy ágytakarót akartam varrni, amit végülis megvarrtam, de hatszor megbántam, hogy nekiálltam, annyit kínlódtam a rétegek rögzítésével :)
A falvédő tehát készen, már csak Misi kell hozzá...

Termés

Ha itt a nyár, a betakarítás is megkezdődött, adódik tehát, hogy akkor termésnek is lennie kell. Már egy hónapja nem mutattam érdemben semmit, pedig készült ez meg az. Legelőször is a friss szerelmem, a filc. A csörgőék társasága bővült három új taggal. (Ezekben az a jó, hogy a pancsoló medence melletti gyermekfelügyelet ideje alatt lehet bökögetni az árnyékban.)

Aztán nemrég tanultam ezt a szélforgós vágási technikát, és annyira megtetszett a hatékonysága, hogy rögtön persze asztali méretbe fogtam, és kedves nagymamámnak a 75. születésnapjára készült ez a futó. Aztán persze hamar rá kellett jönnöm, hogy nem eszik olyan forrón, és a panelek összevarrásával még a munka felére sem voltam, minthogy le akartam tűzni minden egyes szélforgót. Végülis megérte a sok munkát (utólag mindig megéri), aludni meg éjszakánként mostanában úgyis nehezen tudok, így nem is nagy kiesés az éjszakázás...

És akkor csináljunk mindig valami mást is alapon, közben neki kellett állni egy tolltartónak ajándékba, de ha már készül egy fiús, legyen lányos is. Azóta mindkettő megtalálta a gazdáját, szeptembertől munkába állnak az iskolában. 

És ha már tolltartó, akkor muszáj volt kitalálni, hogy mások hogyan is varrják, mert a vége megvarrása nem volt az igazi. A felső képen nem látszik, hogyan csíptem össze, de azzal annyira nem is dicsekednék, nem csúnya, de az én elképzelésem inkább az alsó fajta. Aztán azóta rájöttem én is a nyitjára (zárjára), és az új darabok szerintem esztétikusabbak lettek. Ők még várják a gazdájukat, végülis iskolaszezonig még van idejük :)

Ami pedig még hátravan, boGárkrea játékára készítek levendulapárnát. Egy már elkészült, de még van ötlet, úgyhogy összevárom a mutogatással.

Dolgos hétköznapok

Azok is vannak ám, mert ha már nagyba fogtunk, miszerint építkezésre adtuk a fejünket, még a tetejébe kistesóra is várunk. Így aztán unalmasnak nem mondható az életünk, még szerencse, hogy van aki mindig segít :)

Néha még alkotásra is jut idő :) Hamarosan mutatom is, készült terítő, tolltartó, kulcstartó... 

Ősrégi Őrségi kirándulás

Ami nem is volt olyan régen, de a beszámoló igencsak elmaradt róla. Pedig közel s távol ez volt mostanában a nagybetűs kirándulásunk, az első igazi a csimotával. Az úticél nem is volt kérdés, persze, hogy az Őrség. Két hely van eddig a világon, ahol úgy érzem, hogy "hazatértem". Az egyik Erdély, a másik az Őrség.

A nyügis hétköznapokból (építkezünk, babát várunk, de ez másik írás...) egy kicsit kiszakadva a nyugalom szigetére találtunk. Nincs mese, itt megáll az idő, s bár egész nap mentünk, mégis kellemesen megnyugodva tértünk esténként a szállásunkra. Ami megint maga az idilli romantika volt :)
A pár napba belefért egy kis túrázás, egy kis skanzen, egy kis fazekasság, jó lesz emlékezni is rá.

Mai vers...

Még gyakorolnom kellene a napi hangulatokhoz hozzárendelni az aktuális verseket, de a mai valahogy adódott... Nem is értem :) 

József Attila

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
    csecse
    becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
    magam
    magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
    Az ám,
    Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
    szegény
    legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
    fura
    ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
    a hont
    kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
    hevét
    s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
    gagyog
    s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
    sekély
    e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
    taní-
    tani!

 

Erre csörög a dió

Miután pedig varrásra nagyjából csak akkor jut idő, mikor Annapanna alszik délután, így a szép napos időt kihasználva, amíg az udvaron kever-kavar-rohan-pakol, anya leül a padra, és hímez. Szóval elővettem a tűt-cérnát, nem is tudtam megállni, azonnal mindkét oldalt kihímeztem, jól kitömtem vatelinnel, és még csörgőt is tettem bele. És ez még csak a kezdet. Nem lehet megállni, hogy ne készüljön belőlük még:

Semmi kétség, Eszterda ellenállhatatlan alkotásai adták az ihletet, meg aztán az, hogy lassan elkél majd a csörgő ismét a családban. Merthogy az új picurit augusztusra várjuk. Azután pedig az eddigi kevés alkotóidő még jobban megcsappan. Meg kellett állapítanom, hogy a kézi kézimunka micsoda nyugtató hatással van rám. Ugyanakkor nem lehet letenni. És még az a szuper, hogy ehhez nem kell úgy nekiveselkedni, mint a varrógéphez. Ha van 5 perc, már lehet is varrni. :)

Csak természetesen

Ismét ökoszatyor, megrendelésre, örülök neki, a megrendeléseknek is, és annak is, hogy nem unalmas. A táska része hamar megvan, a díszítést pedig nagyon szeretem készíteni. Hamarosan mehetek is kétoldalú ragasztóért, mert fogyogat.
Most egy tulipános (azaz kettő, csak a másik lemaradt), egy faleveles,

 és egy halacskás készült:

Lusta macska

miről is ábrándozik...
Csak nem egy egérről? Aki pedig csak nem egy sajtról? Csak a sajt nem akar semmit. Esetleg lukakat.

 A képecske egy ökotáskára került, megrendelőjének elképzelése alapján. Hát, mit ne mondjak, ez azért egyelőre aprólékos volt a masinámnak, meg nekem, egy kicsit meg is kell húzzam a határt, hogy az ilyen aprólékos rátétek várjanak még, amíg mondjuk profi leszek :)

Apróságok

Mostanában eléggé elaprózódtam, amiket készítettem, egyik sem nagyobb 7-8 centinél, némelyek 3-4 centisek csak. Jó móka varrogatni őket, éppen csak ha van 5 perc, már lehet velük foglalkozni. Ez pedig nagy előny egy táska varrásához képest. A kis bizgentyűk kulcstartókon fityegnek, hamarosan új gazdáiknál.

 Van aztán egy egész madárraj, színesek, mintha szivárvány repkedne a felhő mellett.

Nem utolsósorban, (még húsvét előtt) készült még egy mesetarisznya. Ugye ti is ismeritek, amikor jön az ihlet, és nem lehet ellenállni, azonnal meg kell valósítani. Akinek van szabad kapacitása, én is csak buzdítani tudom, hogy vegyen részt a kezdeményezésben, még a készítésük is szárnyakat ad. :)

Anyák napjára

kislányommal is készültünk (mamák és dédik napjára), de mivel a mama szorgos blogolvasó, nehogy lebukjunk, képet csak utólag mutatunk :)))


Készült viszont megrendelésre két táska, hogy egy másik Anyukának se a nejlonszatyorral kelljen baktatni, ha városba megy.
Tulipános - örök - szerelmem került a fedlapra, nem lehet megunni. Lassanként pedig tanulom a kacskaringós kukacolást is, hátha egyszer belejövök. Gyakorlás, gyakorlás... állítólag. :)

A nagyba belefér a bevásárlás, a kicsibe meg az iratok, sőt a nagy is, ha össze van hajtva.

Virágvasárnap

A hétvégén programunk lesz (mikor nem?), méghozzá nem is akármilyen.
Kékesden elkészült ugyanis a régen várt templom mellé a régen várt kereszt. Szentelési ünnepség leszen Virágvasárnap délután 15.30-kor. Mindenkit szeretettel várnak a helyi hívők.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmeteket egy 1% lehetőségre. Kis adomány egy-egy embertől, de sokkal fontosabb egy közösségnek, aki erején felül dolgozott azért, hogy egy régi álom megvalósulhasson Kékesden. Bővebb információkat a Kékesdi Szent Mihály templom honlapján találtok.

Kivirít a kikelet

Megint süt a nap, ilyen időben külön öröm virágot hímezni :)

Színes gyapjúfilcből készült a zsírkrétatartó, természetesen ajándék lesz, a belevalóval együtt, húsvétra. Készült még egy ceruzatartó, virágos az is, meg egy ökoszatyor, tulipános az is, talán lesz róluk kép is.

Mantra - játék Anikónál

Már régen olvastam Anikó bejegyzését, akkor meg is fogalmazódott bennem, hogy ebben nekem is részt kell venni. Kell már legyen egy "kézzel fogható" kapaszkodóm, amit mindig szem előtt tartva haladok. És ez most nem a varrás, a szöszmötölés körül , hanem ez A JÖVŐ körül forog.
Bár nem tudom, mikor fogom magam úgy igazán felnőttnek érezni (talán sose, erre is akad példa a családban :), de azért a célok elég felnőttesek. A baj velük annyi, hogy maguktól sose teremnek be, nekünk kell hozzájuk megérni. Ebben lesz segítségemre az alábbi képösszeállítás, ami a jelenből visz a jövőbe. A mottóm pedig a:

KITARTÁS

Bár nem anyagiasan szeretném megközelíteni a témát, azért választottam mégis ezeket a képeket, mert ezek számomra kitartó munkát és elhivatott lelkületet jelentenek, nem csupán egy épületet.
Isten engem úgy segéljen.

Lassan itt az idő

Számomra a tavasz legeslegjobb elfoglaltsága a tojásfestés. Már szinte bizsereg a tenyerem, hogy mikor lesz már húsvét, időben el kell kezdeni a tojásokat kifújni, a hagymalevelet gyűjteni, és lehetőleg időben el kell kezdeni a festést is. Merthogy azért nem öt perc, mire elkészül egy kosárnyi. Ami aztán elfogy... Mert adni jó.

Ez legyen az előzetes, remélem még időm is engedi, és készülnek még tojások szép számmal. Addig is megígértem a kis családnak, hogy húsvétig akár minden reggelre ehetnek tojásrántottát, sütök sok süteményt (piskóta kizárva, érthető okokból), és mindezt boldogan finanszírozom nekik :)