Erre csörög a dió

Miután pedig varrásra nagyjából csak akkor jut idő, mikor Annapanna alszik délután, így a szép napos időt kihasználva, amíg az udvaron kever-kavar-rohan-pakol, anya leül a padra, és hímez. Szóval elővettem a tűt-cérnát, nem is tudtam megállni, azonnal mindkét oldalt kihímeztem, jól kitömtem vatelinnel, és még csörgőt is tettem bele. És ez még csak a kezdet. Nem lehet megállni, hogy ne készüljön belőlük még:

Semmi kétség, Eszterda ellenállhatatlan alkotásai adták az ihletet, meg aztán az, hogy lassan elkél majd a csörgő ismét a családban. Merthogy az új picurit augusztusra várjuk. Azután pedig az eddigi kevés alkotóidő még jobban megcsappan. Meg kellett állapítanom, hogy a kézi kézimunka micsoda nyugtató hatással van rám. Ugyanakkor nem lehet letenni. És még az a szuper, hogy ehhez nem kell úgy nekiveselkedni, mint a varrógéphez. Ha van 5 perc, már lehet is varrni. :)