2012. január 17.

Ha elindul a kishangya

Télen homokozóba menni? Mikor hóembert is lehet építeni? Nemcsak lehet, hanem igencsak mulatságos. Még játszani is lehet, meg barátkozni. Aztán elindul a kishangya, és az ember azt nézi, hogy a tejesdoboz, meg a kávés zacskó meg a nejlon miként mutatna másnak öltözve. Azért megjegyzem, hogy a szemlélet igencsak szimpatikus, az alkalmazással mégis akadnak gondjaim. A műanyag és az esztétikum... , hát hogyismondjam, még aludnom kell rá egyet-kettőt. Valahol onnan kell kiinduljak, hogy jó-jó a zománcos kislábos a játékkonyhába, de milyen szívesen játszik a lányka a színes duplo elemekkel is...
A kísértésnek addig sem lehet ellenállni, így bemelegítésképpen készítettem egy tányéralátétet Annapannának:

Mivel azonban nálam már szinte kimeríti az újrahasznos fogalmát az is, ha a maradék színes anyagok kevesebb helyet foglalnak, így elővettem őket. A pirosakból virágot vágtam, a zöldekből az apraját random ráhelyeztem egy darab levágott nadrágszárra, aztán a virágokat, bele egy bugyiba őket, és végigvarrtam piros cérnával.


Legalább gyakoroltam a szabad vonalvezetést is, és nem mellékesen színesebb lett az ebéd :)

Egy kicsit tél van

Igaz, szinte csak átmeneti állapotnak lehet nevezni a mai hóesést, de nagyon jólesik, hogy egy kicsit végre tél van. A lánykámnak meg pláne. Eddig úgyis csak az jelentette neki a telet, hogy jéghideg a keze, most ez kicsit háttérbe szorult, mert lehetett lábnyomot nézegetni, hógolyózni, meg hóembert építeni.



Mondhatom, ilyen jól még sose szórakoztam hóember építés közben, én is gyerekké váltam fél órára. Ami igaz is, mert anyukám is aktívan kivette részét a szórakozásból, és akinek van anyukája, az mindig gyerek marad... (és kinek nincs?)