2011. november 30.

Legyen játék!

Oly sok helyen kínáltok játékot, hogy csak kapkodom a fejem. Aztán észbe kaptam, hiszen ez nem ördöngősség, miért ne lenne itt is egy? Mit szóltok? Holnap jövök a részletekkel.

Itt is, ott is...


Az Etsy még várat magára, de mivel kezdő vagyok a piacon, így nagy lendülettel nekiugrottam a Handagorának is. Remélem, kedves leendő vásárlóim is jó szemmel néznek egy ilyen új kezdeményezést, és bizalmat szavaznak a kézműves termékeknek így karácsony közeledtével.
A nyüzsgős napok nyugis perceiben születtek a magyalmintás képeslapjaim,


és a dalos angyalszárnyak


sok más ajándékkísérő mellett.

S mert a kis öröm is öröm, meglepetésemre már meg is történt az első vásárlás az első boltocskámban. Hurrá :)

2011. november 21.

Hát én is

Elindultam a nyilvánosság felé. A háztartási méreteket meghaladó alkotókedv kicsikarta belőlem ezt a lépést, miszerint boltocskát nyitottam a Meskán.
Aki körülnéz nálam, egyelőre karácsonyra hangolódva képeslapokat és ajándékkísérőket talál, azonban a későbbiekben a választékot mindenképpen bővíteni szeretném.
Most azonban álljon itt a hétvége termése...



...már amire rokoni látogatás, és a korábban említett sokgyerekes kézműveskedés mellett futotta.

Sok gyerek :)


Megunhatatlan. Amikor Misit vártam, gondoltam, egy évre igazán ki lehetne hagyni a plébániai napokban való aktív részvételt. Aztán persze nem lehet kihagyni. A vezérhangya megindul, és egy-két saját gyerek ide vagy oda, muszáj zsizsegni. Így esett, hogy szombaton ismét kézműveskedéssel egybekötött plébániai napot tartottunk, ezúttal mosonszentmiklósi plébánián. (A "hazai" épület éppen külső felújítás alatt van, de hamarosan teljes pompájában ismét birtokba vehetjük.)

Mikor pénteken megtudtam, hogy több majdnem 60 gyerek jön alkotni, egy kicsit azért megijedtem...
Három foglalkozással is készültem, tehát egyszerre "csak" a harmadával kellett foglalkozni, azért mégis megterhelő volt. Szerencsére mindig akad segítség, édesanyám és a hitoktatók személyében.
 

Készítettünk illatos narancsot szegfűszeggel és termésekkel, ajándékkísérőt Levendulalány ötletét meglovagolva fóliából lakkfilccel, és természetesen a sizzix őrületet is magammal vittem, és gyönyörűen domborított 3D-s képeslapokat készítettünk, amik kinyílva felugró mintát mutatnak, úgymint fenyőt, csillagot, ajándékcsomagot. A forgatag ismét magával ragadott, egy ötperces szünetet azért engedélyeztem magamnak, és kisfiamnak, mikoris az egyik sarokba lecsücsülve megszoptattam :)
Így aztán eszembe sincs abbahagyni a szervezkedést, sőt jövő tanévtől nem csak egy-két alkalommal, hanem minden hónapban tervezek valamilyen formában egy foglalkozást.

2011. november 14.

Papírforma

Nem telnek eseménytelenül a napjaim, minthogy nem tudom megállni papírmunka nélkül. Alig várom, hogy a csimoták aludjanak délután, és vágok, hajtok, ragasztok, masnizok. Aztán persze mindig oda lyukadok ki, hogy na még milyen jó lenne pirosból is, meg akkor már zöldből is, meg ezüst is kéne, meg elfogyott a papír. Egyelőre ezek készültek képeslapnak:


 S hogy az ajándékok kíséret nélkül ne maradjanak:


Terveim is vannak velük, remélem hamarosan azokról is beszámolhatok.

2011. november 8.

Ideje fölrepülnöm...

Ma ilyen van. Hullámhegy, hullámvölgy, ma inkább az utóbbi. Ideje feltöltődnöm:



(A videó olyan amilyen, ezt az egyet találtam csak, de a zene, az ma nagyon kell.)

2011. november 6.

Kézműveskedtünk

Azaz anya (=örök gyerek) elvitte 2 éves, és 2 hónapos csimotáját, hogy megnézze a Gyermekek Házában, milyen is a MOKKA. Tettem ezt haaatalmas kíváncsiságból. Persze ott azt füllentettem, hogy megnézem, milyen egy ilyen foglalkozás, hogy később hova vihetem Annapannát (ennek azért van némi igazságtartalma). Szóval a tegnapi foglalkozás témája a varródoboz volt, és a belőle kikandikáló anyagok, gombok, gombolyagok. Készültek csinosabbnál csinosabb rongybabák, és rémségesnél rémségesebb fonalszörnyek. Jómagam az utóbbiból készítettem egy gülümanót, és egy gülübékát, már neki is indultak hajókázni a terítőtengeren:



Az egyik ajándékba megy. Vajon melyik, Kata?

2011. november 3.

Őszi koszorú

Az idei ősz pazar színekkel kényeztet. Nem lehet ellenállni még felnőtt fejjel sem a gyűjtögetésnek, nem lehet betelni a színekkel. Szedtem is egy nagy kosár levelet a közfáinkról, egy kupac narancssárgát, egy halom bordót, egy marok sárgát, és azért zöldet is. Könnyű volt, a faágon végighúzva a kezem az összes levél jönni akart a kosaramba. Levendulalánynál láttam a legjobb módszert, hogy hogyan is tehetném közszemlére a levélgyűjteményemet.


Fogtam néhány virágkötöző drótot, és felfűztem szépen sorban, váltakozva a színes leveleket. Jó sokat megevett a koszorú, de még mindig maradt. Akkor gondoltam, hogy füzérnek is jó lesz ez, fogtam egy tobozt, az lett az alján a dísz. De még mindig maradt. Fogtam egy csokor papsipkát, és fűztem még egy füzért.


Így most a ragyogó napsütésben hiába is száradtak meg a levelek, gyönyörűen megtartották a színüket, és pompáznak az ajtó előtt.