2010. december 17.

A várakozás hangulata

A készülődés talán a legfontosabb. Hogy is lehetne hófehérben ünnepelni a karácsonyt, ha nem készülünk rá lélekben? 
Gyerekekkel így készültünk, hangulatos mécsestartókat vágtunk-ragasztottunk, hogy a sok kis fény együtt mégiscsak csodás fényt adva megvilágítson minket.


Levendula - lila ... Tenger-kék

Igyekszem az idei karácsonyfa alá is minél több kézzel készült apróságot bújtatni, de ez az a műfaj, amit nem lehet elég korán kezdeni. A levendulás zsákokat is már régóta tervezgettem, a karácsonyi ajándékozási láz pedig szerencsére jótékonyan hatott az ötletemre, és végre elkezdtem. Nem, ez még nem a végleges változat, igazából párnácskának készülnek, és még egy lila kispárna készül mindegyikhez. 

 A Colette ihlette csigák pedig egy piperét díszítenek, és virággá alakultak. A kitartás úgy érzem kezdi meghozni eredményét, a kézi tűzés már olyan jól ment (a szerény elvárásaimhoz), hogy magam is csodálkoztam. A lovacska alakjához viszont nem volt meg a bátorságom, az maradt kézzel varrottan a tolltartóra.

2010. december 10.

Zsebek vállfán

Végrevégre elkészültem ezzel a kéréssel is. A megkötés annyi volt, hogy legyen zsebe, és fel lehessen a kollégiumi szekrénybe akasztani. Remélem tetszik a kedves megrendelőnek, ugye Eszter?


A vasalás nem az erősségem, de a többivel egészen elégedett vagyok. A daloló madarat még a tavasszal applikáltam Colette alkotónapján, azóta várta, hogy felröppenhessen valamire.

2010. december 1.

Hát akkor PIF

Kedves Követők, Látogatók, Errejárók!
Játékra hívok mindenkit, remélem lesz, aki fogadja. Bár még új vagyok ebben a világban, Aranyalmánál nem tudtam ellenállni a PIF játéknak, és beneveztem. Ehhez alapszabály, hogy nekem is meg kell hirdetnem.
Tátáááám



A játék lényege, hogy az első három jelentkező, aki szeretne játszani, ajándékot kap tőlem egy éven belül. Meglepetést, izgalmat. Ehhez azt kell tenni, hogy egy megjegyzésben tudasd szándékodat, majd a játékot hirdesd meg magad is. Én nem kötöm meg, hogy blogon kell, felőlem lehet a fészbukon is.  Most pedig induljon hát a játék, szeretettel várom a jelentkezőket. :)

2010. november 30.

Hópihés

Lehet, hogy a hóesés adta az ötletet, lehet, hogy a csillagok hímzése közben jött, mindenesetre ilyen hópihéket álmodoztam ma. Egészen kicsikék, lehet, hogy hamarosan az esőfelhőn a csipp-cseppek helyére kerülnek.

2010. november 29.

A Mikulás zsákja


A zsákocskák (merthogy nem nagyok) december 6-án Szent Miklós legendáját élesztik újra. Játékos vetélkedő keretein belül ugyanis a gyerekeknek ügyességükről kell bizonyságot adniuk, azaz ablakon keresztül kell a teli zsákokat eljuttatni a három lánytestvérnek. Győzzön a legügyesebb csapat. Mindez Mosonszentmiklóson. Hol máshol?

2010. november 28.

Így készülök

Adventet mindig is vártam, mert szerettem készülni az ünnepre. Sokáig a külsőségek többet jelentettek, mára talán kezd megtelni tartalommal is a készülődés. Míg korábban a látvány szinte fontosabb volt még az adventi koszorú tekintetében is, addig mára inkább a hagyomány dominál. Maradok a lila-rózsaszínnél. Ami azt illeti, színes gyertyát terveztem, de a saját figyelmetlenségem (és a kereskedők ostobasága) árán mégsem sikerült. Történt ugyanis, hogy miután a negyedik boltban végre volt lila gyertya, sőőőt, még három lila, egy rózsaszín egybe is volt csomagolva, úgy megörültem, hogy nem is néztem meg rendesen, hanem gyorsan megvettem. Mint az orgonasípok, négy méret, hogy a végére is maradjon az első gyertyából, micsoda ötlet. Aztán hazafele úton mint a villám sújtott le a felismerés, hogy hiszen a gyertyák közül a második legnagyobb a rózsaszín, az öröm vasárnapja pedig a harmadik... Szégyenletes, hogy a kereskedőnek minden mindegy, hát a hagyomány is csak ócskaság, végig sem gondolja, hogy ha már hagyományos, akkor az tényleg az legyen. Így fehér gyertyák kerültek a koszorúra, a díszítés teszi őket sorrendbe.

 
Az ajtóra pedig egy kis koszorú készült a közelgő ünnep jegyében:


2010. november 23.

Hamarosan PIF

Hamarosan meghirdetem a PIF játékomat, amire Aranyalmánál jelentkeztem. Még keresek egy jó képet hozzá, hogy ne képtelenségbe fulladjon, aztán indulhat a játék.

A hétvége termése

Ez a pár darab képeslap és karácsonyfadísz a hétvégi foglalkozás mellékterméke. Azért csak mellék, mert a nagy hajtásban mindig elfelejtek fotókat készíteni. A mostani alkalommal mondjuk idő se lett volna rá. A gyerekekkel készítettünk házacska mécsestartót, erről egyáltalán nincs fotó. Ezek a fotók a bemutató példányaim voltak A domborított képeslapok valahogy így néztek ki:



A filcből készült karácsonyfákat és csillagokat gyöngyökkel díszítettük, ez még valahogy ment a kicsiknek is. a textillel bolondított változatot csak a magam kedvéért varrtam, ez már nem fért volna bele a foglalkozás kereteibe:


2010. november 18.

Felkészülni, Vigyázz, Rajt!

Készülődöm, készülődöm. Immáron harmadik éve, hogy a hittanos gyerekeknek plébániai napokat tartunk, ami rendszerint rövid tematikus előadásokból, és kézműves foglalkozásokból áll. Egyre jobban igyekszem kivenni a részem a kézműves szervezésből és lebonyolításból, persze nagy örömömre. A korábbi alkalmak tapasztalata azt súgta, hogy nem árt jól előkészülni, hiszen a helyszínen a nagy zsivajban már jó, ha nem a formák kivágásával megy el az idő, hanem a kis kezek irányításával. Idén készülnek mécsestartók, képeslapok dombormintával, és filc díszek. Készültem is egy erdőnyi fenyőfával, és lehoztam már számos csillagot is az égről.


Talán még madárka is lesz, ha elég ügyesek, és az idő is engedi.

2010. november 17.

Ha kedd, akkor kosárfonás

Szerdától már a keddet várom, nagyjából negyedik éve. Kedd a fonó napja. Ilyenkor már délelőtt lázban égek, hogy megyek a fonóba, és megint megbeszéljük, kivel mi történt, hogy vannak a gyerekek, és ki mivel készül az ünnepekre/szünidőre, éppen mi jön soron. A szánk mellett persze jár a kezünk is, és mindig kerekedik valami kosárféle. Ha otthon már nincs hova rakni, akkor ez a legjobb ajándéknak is. Ez a kosárka például már csak egy Piroskát keres : )

2010. november 7.

Esőfelhők

Bár szerencsére hetek óta csodálatosan szép őszünk van, nem tudtam ellenállni ennek a felhőcskének. Az ötlet a novemberi Praktika magazinból való, bár egy kis módosítással éltem. Az nem lehet, hogy nincs napocska. Emlékszem, óvodában rajzoltam, rajzoltam, és amíg nem volt nap az égen, addig nem volt kész ... Filcből varrtam, nemcsak mutatós, de egyszerű kezelni is.


Ezt pedig Annapannával hallgattuk közben, mintegy inspirációként, egy Kaláka albumról:

Csipp csepp csepereg
Villám csattan megered
Zápor függöny zuhatag
Fut a felhő süt a nap
Jött ment jót esett
Fűnek fának jólesett.

2010. november 5.

Az ősz színei

Számomra ezekkel a színekkel szép az ősz. Mindegyik kép falubeli, igaz nem idei termés.Bár a dió rég lehullott, de a tölgy a lemenő nap fényében ma épp lilás színt öltött, a nyírfa meg szinte lángolt a narancsszínben. A piros bogyók pedig egyszerűen vonzzák a tekintetet. 


 Remélem még pár napig gyönyörködhetünk az ősz szépségében.

2010. október 28.

Övtáska


Kérésre készítettem egy övtáskát a napokban. Az úgy van, hogy adódik a kérdés: "tudnál egy övtáskát varrni?" Aztán mivel még sosem próbáltam, nem tudom előre, hogy tudok-e, vagy nem. Eltartott egy ideig, mire a szabásminta elkészült hozzá, de aztán bele is vágtam az anyagba rögtön. Ahhoz képest, hogy először varrtam ilyent, egészen meg vagyok vele elégedve. Nem is csinálnám másként. Legfeljebb kipróbálok majd még másik fazont is.


A kutya is természetesen a kérés része volt, a csont saját ötlet alapján került a cipzárra. Egy rekeszes, de belül egy kis oldalzsebet azért varrtam.

2010. október 15.

Sugaras táska

Colette ötlete alapján. Alkotónapon volt szerencsém megnézni, hogy is készül az ilyen táska. A kihívás pedig kihívás, nem hagyott addig nyugodni, amíg nem sikerült valami hasonlót készíteni. Nagyon kedves ismerősnek készült ajándékba, remélem örömét leli majd benne csakúgy, mint én a készítésben.


A táska egyik oldala bordó-piros-rózsaszín, a másik pedig zöld, variálhatjuk kedvünk szerint. A tetejére pedig merészkedtem odabiggyeszteni néhány virágot, kezdésnek meg vagyok elégedve, de persze ez már most nem igaz... Sokat kell még gyakorolni. Ha a délutáni álmából felkel a kicsilány, neki is állok egy mesevárosnak.

2010. október 11.

Lovacskáim

Azazhogy nem is az enyémek, hanem a szemfüles olvasó ki is találhatja, hogy kihez tartoznak.
Egy felkérésre kezdtem varrni egyet, aztán rögtön hárman lettek. Annyi sok kis csemete lakozik felénk, még kevés is a három. Haza már nem is jutott.

2010. október 7.

Tavaszi virágok...

ősszel. Mit is varrnék mást ilyen ragyogó napsütésben? Bordó-zöld táskához készülnek ezek a virágok.




Még van mit finomodni a cérnával rajzolás terén, de eddig legalábbis nagyon élvezem. Pláne, hogy ahogy fogy a méter cérna, úgy ügyesedik a kezem. Először a tűt is törte a masina, de aztán ezt is kihevertük. Gyakorolni kell, ez van. A táskák pedig a hét végére készen is lesznek. Mégutóbb időben megkapja egy szülinapos.
Most viszont kihasználva ezt a vénasszonyos jó időt, el is megyünk sétálni Annapannával...

2010. október 2.

Kikapcsolódva alkotni

Colette alkotónapján jártam, ahol is a borotvahabos festés technikáját tanultuk meg. Hát, mit ne mondjak, az első pillanatban megtetszett. Az a jó ezekben az alkotónapokban, hogy szinte szárnyakat kap az ember, annyi minden megvalósulásra váró ötlet cikázik a fejemben. Itthon, ahogy a kész mintákat nézegettem, vettem csak észre, hogy micsoda évszakosdi bontakozott ki.

tél-tavasz-nyár-ősz



(Bár az első képről itthon többeknek a "magyar EKG" jutott az eszébe...)
A személyes kedvencem azonban ez a póló lett. Remélem hamarosan feszíthetek is benne.
Ugyanis kismamapóló...

2010. október 1.

Konyhából...

illetve konyhába való mindkét alkotás, ami ma itt szerepel. A köténykét az edényfogóval és a zsákkal kedves keresztlányomnak varrtam, hogy ügyesen segíthessen édesanyjának kuktáskodni.


A sütit pedig Colette alkotónapjára viszem, amit már nagyon várok. Az előzőre sajnos nem sikerült eljutnom, de erre már megvannak az ötleteim, hogy miket is fessek. Tehát a süti:


A receptje pedig egyszerű:
85 gr zabpehely
85 gr kókuszreszelék
100 gr liszt
100 gr kristálycukor
100 gr vaj v. margarin
1 tk szódabikarbóna
kb fél deci víz

A margarin kivételével összekeverem a hozzávalókat egy tálban, a margarint pedig mikróban kellően meglágyítom, szintén hozzáteszem, és kézzel gyorsan összegyúrom. Golyókat formázok tenyérrel, megnyomom laposra, és 160-180 fokon 10 perc alatt kész . Körülbelül ugyanilyen gyorsan el is fogy :)

2010. szeptember 28.

Az első...

Valahol el kell kezdeni. Ehhez találtam meg hekkagurumi játékát, mely apropót is ad, legalább nem kell gondolkoznom, hol is kezdjem.
Amit mutatok, az két kis filc könyvecske, lánykámnak készítettem néhány hónapja sok szeretettel:




Amit pedig a jövőben mutatni szeretnék, azok szintén a mindenféléim lesznek. Meg egy kis család. Ha megengedik.