Rózsás angyal

Az úgy kezdődött, hogy a keresztlányomnak születésnapja volt. Kérdeztem hát Annámat, hogy mit vigyünk neki ajándékba. Gondolkozás nélkül rá is vágta, hogy angyalkát. Hát jó, legyen. Aztán a kivitelezésen agyaltam egy kicsit, hogy legyen-e külön ruhája, meg hogyan is lesz egyáltalán haja. Végül a kezembe akadt egy rózsás blúz ujja, és nem is volt kérdés, hogy megvan a ruha. A haját pedig fonalból készítettem, rávarrással. Profinak korántsem mondható, de copfba fogva egészen mutatós lett.

Kívánom, hogy óvón vigyázzon kis gazdájára!

Kézműveskedtünk

Azaz anya (=örök gyerek) elvitte 2 éves, és 2 hónapos csimotáját, hogy megnézze a Gyermekek Házában, milyen is a MOKKA. Tettem ezt haaatalmas kíváncsiságból. Persze ott azt füllentettem, hogy megnézem, milyen egy ilyen foglalkozás, hogy később hova vihetem Annapannát (ennek azért van némi igazságtartalma). Szóval a tegnapi foglalkozás témája a varródoboz volt, és a belőle kikandikáló anyagok, gombok, gombolyagok. Készültek csinosabbnál csinosabb rongybabák, és rémségesnél rémségesebb fonalszörnyek. Jómagam az utóbbiból készítettem egy gülümanót, és egy gülübékát, már neki is indultak hajókázni a terítőtengeren:

Az egyik ajándékba megy. Vajon melyik, Kata?

Lógatós babajáték

Régóta gondolkoztam, hogy egy kiságy fölé lógatható játékot varrjak. Aztán rá kellett jönnöm, hogy Misi fiam már igenis aktívan nézeget, így nem tűrt halasztást a dolog. Végül két nap alatt - amikor egyik gyerek sem sír, nem éhes, nem kell mesét olvasni, és főzni sem - elkészült az egész. Színvilágában igyekeztem a falvédőhöz  és a medvéhez és a békához igazodni. Így lett rókám, sünim, csigám, madárkám és almám:

És persze a passzoló színei miatt a fotó is alig kivehető :)

 A fellógatást egyelőre hurkapálcával oldottam meg. (Ez még kíván némi továbbfejlesztést a későbbiekben.)

Halacskáim

Ahogy ígértem, a halacskák itt vannak, igazából tegnapelőttelőtt már készen voltak 95%-ban, de a szemük, az a tíz perc, az három napig is eltartott.

M-m-m

Mackótrió, memória, mákoszsák. Ezek a finomságok készültek mostanság.
A memória játék régi elképzelésem volt, ha tudtam volna, hogy ilyen gyorsan elkészülök vele, hamarabb nekiálltam volna. Terveim szerint az életkor előrehaladtával (és az érdeklődés fokozódásával) bővíthető a készlet. Egyelőre 10 pár képecskét varrtam, és még a rendeltetésszerű használat is várat magára, de azért így is tudunk vele felismerőset, párkeresőset játszani. Meg szét és összepakolni:)

A mackók pedig szerelem első látásra. Az előző bejegyzésben már beszámoltam a zöld pajtásról, azóta viszont ellenállhatatlan vágy uralkodott el rajtam, hogy még még készíteni kell ilyen mackót. Szerencsémre van a mackótermésnek felvevőpiaca, méghozzá családon belül.

A mákoszsákokból pedig sosem elég. A címke mobil, így a zsák kifogyás esetén tetszőlegesen babosítható vagy lencsésíthető...

Termés

Ha itt a nyár, a betakarítás is megkezdődött, adódik tehát, hogy akkor termésnek is lennie kell. Már egy hónapja nem mutattam érdemben semmit, pedig készült ez meg az. Legelőször is a friss szerelmem, a filc. A csörgőék társasága bővült három új taggal. (Ezekben az a jó, hogy a pancsoló medence melletti gyermekfelügyelet ideje alatt lehet bökögetni az árnyékban.)

Aztán nemrég tanultam ezt a szélforgós vágási technikát, és annyira megtetszett a hatékonysága, hogy rögtön persze asztali méretbe fogtam, és kedves nagymamámnak a 75. születésnapjára készült ez a futó. Aztán persze hamar rá kellett jönnöm, hogy nem eszik olyan forrón, és a panelek összevarrásával még a munka felére sem voltam, minthogy le akartam tűzni minden egyes szélforgót. Végülis megérte a sok munkát (utólag mindig megéri), aludni meg éjszakánként mostanában úgyis nehezen tudok, így nem is nagy kiesés az éjszakázás...

És akkor csináljunk mindig valami mást is alapon, közben neki kellett állni egy tolltartónak ajándékba, de ha már készül egy fiús, legyen lányos is. Azóta mindkettő megtalálta a gazdáját, szeptembertől munkába állnak az iskolában. 

És ha már tolltartó, akkor muszáj volt kitalálni, hogy mások hogyan is varrják, mert a vége megvarrása nem volt az igazi. A felső képen nem látszik, hogyan csíptem össze, de azzal annyira nem is dicsekednék, nem csúnya, de az én elképzelésem inkább az alsó fajta. Aztán azóta rájöttem én is a nyitjára (zárjára), és az új darabok szerintem esztétikusabbak lettek. Ők még várják a gazdájukat, végülis iskolaszezonig még van idejük :)

Ami pedig még hátravan, boGárkrea játékára készítek levendulapárnát. Egy már elkészült, de még van ötlet, úgyhogy összevárom a mutogatással.

Erre csörög a dió

Miután pedig varrásra nagyjából csak akkor jut idő, mikor Annapanna alszik délután, így a szép napos időt kihasználva, amíg az udvaron kever-kavar-rohan-pakol, anya leül a padra, és hímez. Szóval elővettem a tűt-cérnát, nem is tudtam megállni, azonnal mindkét oldalt kihímeztem, jól kitömtem vatelinnel, és még csörgőt is tettem bele. És ez még csak a kezdet. Nem lehet megállni, hogy ne készüljön belőlük még:

Semmi kétség, Eszterda ellenállhatatlan alkotásai adták az ihletet, meg aztán az, hogy lassan elkél majd a csörgő ismét a családban. Merthogy az új picurit augusztusra várjuk. Azután pedig az eddigi kevés alkotóidő még jobban megcsappan. Meg kellett állapítanom, hogy a kézi kézimunka micsoda nyugtató hatással van rám. Ugyanakkor nem lehet letenni. És még az a szuper, hogy ehhez nem kell úgy nekiveselkedni, mint a varrógéphez. Ha van 5 perc, már lehet is varrni. :)

A nagy ho-ho-ho horgásztó

Ugye nem kell bemutatnom, hogy saját ötlet, hiszen jópáran megalkották már ezt a horgásztavat előttem.

Mégis annyira megtetszett, hogy meg kellett varrni. Végülis ajándéknak készült, de gyorsan inkább mindent duplán szabtam, így a második verzió talán elkészül addigra, mire a lánykám belenő a horgászós korszakába.

A horgászbot végére egy darab mágnes került, ami a gémkapcsokkal vonzódván kifoghatóvá teszi a halakat. A kis fülek segítségével pedig pillanatok alatt zsákosítható / elpakolható az egész tó a fiókba.

 A végére pedig egy játékra hívlak benneteket dióhéjhoz!

Esőfelhők

Bár szerencsére hetek óta csodálatosan szép őszünk van, nem tudtam ellenállni ennek a felhőcskének. Az ötlet a novemberi Praktika magazinból való, bár egy kis módosítással éltem. Az nem lehet, hogy nincs napocska. Emlékszem, óvodában rajzoltam, rajzoltam, és amíg nem volt nap az égen, addig nem volt kész ... Filcből varrtam, nemcsak mutatós, de egyszerű kezelni is.

Ezt pedig Annapannával hallgattuk közben, mintegy inspirációként, egy Kaláka albumról:

Csipp csepp csepereg

Villám csattan megered
Zápor függöny zuhatag
Fut a felhő süt a nap
Jött ment jót esett
Fűnek fának jólesett.

Lovacskáim

Azazhogy nem is az enyémek, hanem a szemfüles olvasó ki is találhatja, hogy kihez tartoznak.
Egy felkérésre kezdtem varrni egyet, aztán rögtön hárman lettek. Annyi sok kis csemete lakozik felénk, még kevés is a három. Haza már nem is jutott.

Az első...

Valahol el kell kezdeni. Ehhez találtam meg hekkagurumi játékát, mely apropót is ad, legalább nem kell gondolkoznom, hol is kezdjem.
Amit mutatok, az két kis filc könyvecske, lánykámnak készítettem néhány hónapja sok szeretettel:




Amit pedig a jövőben mutatni szeretnék, azok szintén a mindenféléim lesznek. Meg egy kis család. Ha megengedik.