Két kiscsiga

A scrapfellow májusi játékára készült oldalaim, melyek közül végülis ezt a lányosat nevezem be:

A fiúst még nem érzem késznek, talán varrni kéne még rá valamit...

Szeretettel: Anita

Egy kicsit tél van

Igaz, szinte csak átmeneti állapotnak lehet nevezni a mai hóesést, de nagyon jólesik, hogy egy kicsit végre tél van. A lánykámnak meg pláne. Eddig úgyis csak az jelentette neki a telet, hogy jéghideg a keze, most ez kicsit háttérbe szorult, mert lehetett lábnyomot nézegetni, hógolyózni, meg hóembert építeni.

Mondhatom, ilyen jól még sose szórakoztam hóember építés közben, én is gyerekké váltam fél órára. Ami igaz is, mert anyukám is aktívan kivette részét a szórakozásból, és akinek van anyukája, az mindig gyerek marad... (és kinek nincs?)

Lógatós babajáték

Régóta gondolkoztam, hogy egy kiságy fölé lógatható játékot varrjak. Aztán rá kellett jönnöm, hogy Misi fiam már igenis aktívan nézeget, így nem tűrt halasztást a dolog. Végül két nap alatt - amikor egyik gyerek sem sír, nem éhes, nem kell mesét olvasni, és főzni sem - elkészült az egész. Színvilágában igyekeztem a falvédőhöz  és a medvéhez és a békához igazodni. Így lett rókám, sünim, csigám, madárkám és almám:

És persze a passzoló színei miatt a fotó is alig kivehető :)

 A fellógatást egyelőre hurkapálcával oldottam meg. (Ez még kíván némi továbbfejlesztést a későbbiekben.)

Mihály

(aki inkább még csak Misi) megérkezett.
Puszilunk mindenkit, és mosolygunk a világra :)

Helyzetjelentés

Még mindig kerek a világ, már ami a nagy görögdinnyét illeti a szoknyám alatt...
Egyelőre még nagy az egység, de ahogy mondani szoktam, ilyen közel még sosem álltam a szüléshez. Már fáj mindenhol, húzzák vonják a derekamat, aminek most az egyszer örülök, mert már nagyon izgatottan várom a szülést. Amennyire csak pozitív emlékeim vannak Anna születéséről, annyira remélem, hogy most sem lesz másként. A terveim szerint (haha) augusztus 20-án szülünk. Ezt már februárban kijelentettem, vicces lenne, ha tényleg így lenne. Így aztán érezvén, hogy szorít a határidő, készítettem fotót is, mert Annapanna nem mindennapi lelkesedéssel várja Misit:

(Az ott alul a görögdinnye a szoknyám alá rejtve...)

Falvédő

Mondhatnám, határidős munka volt, már nagyon nyugtalanított, hogy mikor készülök el vele. A határidőt magam szabtam magamnak, mégsem tudtam vele sietni, mert a név ugye nem mindegy, és csak nemrég mertem tényleg ráhímezni. Most már muszáj Misinek lennie...

Az apropót pedig az adta, hogy ugyebár van már a kiságy mögött egy falvédő, de egy Misi mégsem alhatik Anna felirat alatt... Egy Anna pedig a csupasz fal előtt...
A technika, aminek segítségével a házikókat és a fenyőket varrtam (és a végén a szegélyt is levezetésképpen) nagyon egyszerű és mutatós, lehetetlen elrontani. Ami pedig a falvédő tűzését illeti, most próbáltam először a spray ragasztót, hát nekem találták ki. Annak idején persze én is azonnal egy ágytakarót akartam varrni, amit végülis megvarrtam, de hatszor megbántam, hogy nekiálltam, annyit kínlódtam a rétegek rögzítésével :)
A falvédő tehát készen, már csak Misi kell hozzá...

Dolgos hétköznapok

Azok is vannak ám, mert ha már nagyba fogtunk, miszerint építkezésre adtuk a fejünket, még a tetejébe kistesóra is várunk. Így aztán unalmasnak nem mondható az életünk, még szerencse, hogy van aki mindig segít :)

Néha még alkotásra is jut idő :) Hamarosan mutatom is, készült terítő, tolltartó, kulcstartó...