Itt is, ott is...

Az Etsy még várat magára, de mivel kezdő vagyok a piacon, így nagy lendülettel nekiugrottam a Handagorának is. Remélem, kedves leendő vásárlóim is jó szemmel néznek egy ilyen új kezdeményezést, és bizalmat szavaznak a kézműves termékeknek így karácsony közeledtével.
A nyüzsgős napok nyugis perceiben születtek a magyalmintás képeslapjaim,

és a dalos angyalszárnyak

sok más ajándékkísérő mellett.

S mert a kis öröm is öröm, meglepetésemre már meg is történt az első vásárlás az első boltocskámban. Hurrá :)

Hát én is

Elindultam a nyilvánosság felé. A háztartási méreteket meghaladó alkotókedv kicsikarta belőlem ezt a lépést, miszerint boltocskát nyitottam a Meskán.
Aki körülnéz nálam, egyelőre karácsonyra hangolódva képeslapokat és ajándékkísérőket talál, azonban a későbbiekben a választékot mindenképpen bővíteni szeretném.
Most azonban álljon itt a hétvége termése...

...már amire rokoni látogatás, és a korábban említett sokgyerekes kézműveskedés mellett futotta.

Sok gyerek :)

Megunhatatlan. Amikor Misit vártam, gondoltam, egy évre igazán ki lehetne hagyni a plébániai napokban való aktív részvételt. Aztán persze nem lehet kihagyni. A vezérhangya megindul, és egy-két saját gyerek ide vagy oda, muszáj zsizsegni. Így esett, hogy szombaton ismét kézműveskedéssel egybekötött plébániai napot tartottunk, ezúttal mosonszentmiklósi plébánián. (A "hazai" épület éppen külső felújítás alatt van, de hamarosan teljes pompájában ismét birtokba vehetjük.)

Mikor pénteken megtudtam, hogy több majdnem 60 gyerek jön alkotni, egy kicsit azért megijedtem...
Három foglalkozással is készültem, tehát egyszerre "csak" a harmadával kellett foglalkozni, azért mégis megterhelő volt. Szerencsére mindig akad segítség, édesanyám és a hitoktatók személyében.
 

Készítettünk illatos narancsot szegfűszeggel és termésekkel, ajándékkísérőt Levendulalány ötletét meglovagolva fóliából lakkfilccel, és természetesen a sizzix őrületet is magammal vittem, és gyönyörűen domborított 3D-s képeslapokat készítettünk, amik kinyílva felugró mintát mutatnak, úgymint fenyőt, csillagot, ajándékcsomagot. A forgatag ismét magával ragadott, egy ötperces szünetet azért engedélyeztem magamnak, és kisfiamnak, mikoris az egyik sarokba lecsücsülve megszoptattam :)
Így aztán eszembe sincs abbahagyni a szervezkedést, sőt jövő tanévtől nem csak egy-két alkalommal, hanem minden hónapban tervezek valamilyen formában egy foglalkozást.

Papírforma

Nem telnek eseménytelenül a napjaim, minthogy nem tudom megállni papírmunka nélkül. Alig várom, hogy a csimoták aludjanak délután, és vágok, hajtok, ragasztok, masnizok. Aztán persze mindig oda lyukadok ki, hogy na még milyen jó lenne pirosból is, meg akkor már zöldből is, meg ezüst is kéne, meg elfogyott a papír. Egyelőre ezek készültek képeslapnak:

 S hogy az ajándékok kíséret nélkül ne maradjanak:

Terveim is vannak velük, remélem hamarosan azokról is beszámolhatok.

Így készülök

Adventet mindig is vártam, mert szerettem készülni az ünnepre. Sokáig a külsőségek többet jelentettek, mára talán kezd megtelni tartalommal is a készülődés. Míg korábban a látvány szinte fontosabb volt még az adventi koszorú tekintetében is, addig mára inkább a hagyomány dominál. Maradok a lila-rózsaszínnél. Ami azt illeti, színes gyertyát terveztem, de a saját figyelmetlenségem (és a kereskedők ostobasága) árán mégsem sikerült. Történt ugyanis, hogy miután a negyedik boltban végre volt lila gyertya, sőőőt, még három lila, egy rózsaszín egybe is volt csomagolva, úgy megörültem, hogy nem is néztem meg rendesen, hanem gyorsan megvettem. Mint az orgonasípok, négy méret, hogy a végére is maradjon az első gyertyából, micsoda ötlet. Aztán hazafele úton mint a villám sújtott le a felismerés, hogy hiszen a gyertyák közül a második legnagyobb a rózsaszín, az öröm vasárnapja pedig a harmadik... Szégyenletes, hogy a kereskedőnek minden mindegy, hát a hagyomány is csak ócskaság, végig sem gondolja, hogy ha már hagyományos, akkor az tényleg az legyen. Így fehér gyertyák kerültek a koszorúra, a díszítés teszi őket sorrendbe.

 
Az ajtóra pedig egy kis koszorú készült a közelgő ünnep jegyében:

A hétvége termése

Ez a pár darab képeslap és karácsonyfadísz a hétvégi foglalkozás mellékterméke. Azért csak mellék, mert a nagy hajtásban mindig elfelejtek fotókat készíteni. A mostani alkalommal mondjuk idő se lett volna rá. A gyerekekkel készítettünk házacska mécsestartót, erről egyáltalán nincs fotó. Ezek a fotók a bemutató példányaim voltak A domborított képeslapok valahogy így néztek ki:

A filcből készült karácsonyfákat és csillagokat gyöngyökkel díszítettük, ez még valahogy ment a kicsiknek is. a textillel bolondított változatot csak a magam kedvéért varrtam, ez már nem fért volna bele a foglalkozás kereteibe:

Felkészülni, Vigyázz, Rajt!

Készülődöm, készülődöm. Immáron harmadik éve, hogy a hittanos gyerekeknek plébániai napokat tartunk, ami rendszerint rövid tematikus előadásokból, és kézműves foglalkozásokból áll. Egyre jobban igyekszem kivenni a részem a kézműves szervezésből és lebonyolításból, persze nagy örömömre. A korábbi alkalmak tapasztalata azt súgta, hogy nem árt jól előkészülni, hiszen a helyszínen a nagy zsivajban már jó, ha nem a formák kivágásával megy el az idő, hanem a kis kezek irányításával. Idén készülnek mécsestartók, képeslapok dombormintával, és filc díszek. Készültem is egy erdőnyi fenyőfával, és lehoztam már számos csillagot is az égről.

Talán még madárka is lesz, ha elég ügyesek, és az idő is engedi.