Nosztalgikus hangulatban

A nosztalgia jegyében születtek tegnap a legújabb képeslapjaim. Papírokból nincs hiány, ötletem is van, az idő meg.... szalad, mit ne mondjak.  Röptében még néhány pillangó is rátelepedett a képeslapokra.

Meg aztán nehogy a kedvenc írott tojásaim nélkül maradjon a húsvét :

Azt hinné az ember, hogy ha nem a munkahelyén csücsülve kell leülni a napi nyolc órát, hanem itthon van két kicsinykével, akkor mennyivel több idő jut mindenre :) De lehet, hogy csak az a baj, hogy aaannnyimindent szeretnék csinálni.
 

A képeslapok elérhetősége mit sem változott :)

Húsvétra hangolva

készülgetnek a képeslapjaim. Itt a tavasz, visszavonhatatlanul megérkezett, és már nem lehet olyan hideg, hogy fázzak :)
Színesebbnél színesebb papírok várnak az asztalon, hogy felaprózódva, megdomborítva, nyuszikként, madarakként, virágokként, pillangóként jókívánságokat tolmácsoljanak a közelgő húsvét alkalmából.

 

Vagy névnapra. Vagy születésnapra. Vagy csak úgy.
Elérhetőségük is van ám!

Lassan itt az idő

Számomra a tavasz legeslegjobb elfoglaltsága a tojásfestés. Már szinte bizsereg a tenyerem, hogy mikor lesz már húsvét, időben el kell kezdeni a tojásokat kifújni, a hagymalevelet gyűjteni, és lehetőleg időben el kell kezdeni a festést is. Merthogy azért nem öt perc, mire elkészül egy kosárnyi. Ami aztán elfogy... Mert adni jó.

Ez legyen az előzetes, remélem még időm is engedi, és készülnek még tojások szép számmal. Addig is megígértem a kis családnak, hogy húsvétig akár minden reggelre ehetnek tojásrántottát, sütök sok süteményt (piskóta kizárva, érthető okokból), és mindezt boldogan finanszírozom nekik :)

Erre repül a rigó, arra meg a ...

Meglettek a madárkák, még házon belül voltak, annyira nem röppentek messze. Egy fotó erejéig össze is ültek csoportképre. Nem kell semmi bonyolultra gondolni, csak annyi, amit egy gyerekkéz is ügyesen össze tud állítani. Kartonpapír, dekorpapír (esetemben scrapbook papír), filctoll, gomb és szalag. Meg olló.A csibés ötletet a neten találtam, szintén alapvető elvárás volt a könnyű elkészíthetőség. Azt hiszem mutatós darabok születnek holnap ezek alapján.

A másik heti termés pedig a sose kategória első példánya. Ugyanis SOSE fogok ruhát varrni. Másnak meg pláne. (Magamnak már sikerült Colette alkotónapján a nyáron.) Most egy kedves régi és állandó megrendelőm (a tesóm...) kérésére készült egy tunika. Óvodában fog munkaruha minőségében szolgálni. Muszáj megmutatni, hogy lássa, mit visz neki a postás a jövő héten. Már említette, hogy ha jó lesz, akkor azért kér még. Hááát, meglátjuk.

A mai nap termése pedig egy tűpárna, ami csak azért izgalmas, mert kb három éve vettem egy nemezelőtűt. Hogy majd azonnal kipróbálom. Azonnal három év múlva eljött a pillanat, és kipróbáltam, de messzire nem tettem, mert sokkal jobban tetszik így a minta, mintha filcet filcre varrnék...

Nem lesz nemezművész belőlem, de a technika jelenleg nagyon tetszik, még alkalmazni fogom, elképzelésem szerint játékokon. Ötlet már van. Remélem hamarosan bele is vágok.

Tavasz van

Nincs mese, engem is utolért a tavasz, bizonyítja ezt a tény is, hogy nincs kedvem leülni a számítógép elé. Viszont van kedvem ismét készülődni. Plébániai nap lesz ismét, foglalkozás-barkácsolás a gyerekekkel. A téma a tavasz, és a húsvéti készülődés. A tavasz jegyében készült a lógatós dísz, nem is tudom mi a neve, de kedvesen ring az ablakban, kilincsre akasztva, vagy éppen a felhőcskére (mint próbababára).

Ezen kívül készítünk még madarakat, akik már szétröppentek, úgyhogy meg kell még fogni őket egy fotó erejéig, lesz papírcsibe, és lesz természetesen tojásfestés. Idén berzselt tojást készítünk, egy kicsit még a bizonytalanság az úr, sose csináltam ilyent, de szombatra kiművelem magam.