Az idei ősz pazar színekkel kényeztet. Nem lehet ellenállni még felnőtt fejjel sem a gyűjtögetésnek, nem lehet betelni a színekkel. Szedtem is egy nagy kosár levelet a közfáinkról, egy kupac narancssárgát, egy halom bordót, egy marok sárgát, és azért zöldet is. Könnyű volt, a faágon végighúzva a kezem az összes levél jönni akart a kosaramba.
Levendulalánynál láttam a legjobb módszert, hogy hogyan is tehetném közszemlére a levélgyűjteményemet.
Fogtam néhány virágkötöző drótot, és felfűztem szépen sorban, váltakozva a színes leveleket. Jó sokat megevett a koszorú, de még mindig maradt. Akkor gondoltam, hogy füzérnek is jó lesz ez, fogtam egy tobozt, az lett az alján a dísz. De még mindig maradt. Fogtam egy csokor papsipkát, és fűztem még egy füzért.
Így most a ragyogó napsütésben hiába is száradtak meg a levelek, gyönyörűen megtartották a színüket, és pompáznak az ajtó előtt.
