Itt is, ott is...

Az Etsy még várat magára, de mivel kezdő vagyok a piacon, így nagy lendülettel nekiugrottam a Handagorának is. Remélem, kedves leendő vásárlóim is jó szemmel néznek egy ilyen új kezdeményezést, és bizalmat szavaznak a kézműves termékeknek így karácsony közeledtével.
A nyüzsgős napok nyugis perceiben születtek a magyalmintás képeslapjaim,

és a dalos angyalszárnyak

sok más ajándékkísérő mellett.

S mert a kis öröm is öröm, meglepetésemre már meg is történt az első vásárlás az első boltocskámban. Hurrá :)

Sok gyerek :)

Megunhatatlan. Amikor Misit vártam, gondoltam, egy évre igazán ki lehetne hagyni a plébániai napokban való aktív részvételt. Aztán persze nem lehet kihagyni. A vezérhangya megindul, és egy-két saját gyerek ide vagy oda, muszáj zsizsegni. Így esett, hogy szombaton ismét kézműveskedéssel egybekötött plébániai napot tartottunk, ezúttal mosonszentmiklósi plébánián. (A "hazai" épület éppen külső felújítás alatt van, de hamarosan teljes pompájában ismét birtokba vehetjük.)

Mikor pénteken megtudtam, hogy több majdnem 60 gyerek jön alkotni, egy kicsit azért megijedtem...
Három foglalkozással is készültem, tehát egyszerre "csak" a harmadával kellett foglalkozni, azért mégis megterhelő volt. Szerencsére mindig akad segítség, édesanyám és a hitoktatók személyében.
 

Készítettünk illatos narancsot szegfűszeggel és termésekkel, ajándékkísérőt Levendulalány ötletét meglovagolva fóliából lakkfilccel, és természetesen a sizzix őrületet is magammal vittem, és gyönyörűen domborított 3D-s képeslapokat készítettünk, amik kinyílva felugró mintát mutatnak, úgymint fenyőt, csillagot, ajándékcsomagot. A forgatag ismét magával ragadott, egy ötperces szünetet azért engedélyeztem magamnak, és kisfiamnak, mikoris az egyik sarokba lecsücsülve megszoptattam :)
Így aztán eszembe sincs abbahagyni a szervezkedést, sőt jövő tanévtől nem csak egy-két alkalommal, hanem minden hónapban tervezek valamilyen formában egy foglalkozást.

A várakozás hangulata

A készülődés talán a legfontosabb. Hogy is lehetne hófehérben ünnepelni a karácsonyt, ha nem készülünk rá lélekben? 

Gyerekekkel így készültünk, hangulatos mécsestartókat vágtunk-ragasztottunk, hogy a sok kis fény együtt mégiscsak csodás fényt adva megvilágítson minket.

A Mikulás zsákja

A zsákocskák (merthogy nem nagyok) december 6-án Szent Miklós legendáját élesztik újra. Játékos vetélkedő keretein belül ugyanis a gyerekeknek ügyességükről kell bizonyságot adniuk, azaz ablakon keresztül kell a teli zsákokat eljuttatni a három lánytestvérnek. Győzzön a legügyesebb csapat. Mindez Mosonszentmiklóson. Hol máshol?

Így készülök

Adventet mindig is vártam, mert szerettem készülni az ünnepre. Sokáig a külsőségek többet jelentettek, mára talán kezd megtelni tartalommal is a készülődés. Míg korábban a látvány szinte fontosabb volt még az adventi koszorú tekintetében is, addig mára inkább a hagyomány dominál. Maradok a lila-rózsaszínnél. Ami azt illeti, színes gyertyát terveztem, de a saját figyelmetlenségem (és a kereskedők ostobasága) árán mégsem sikerült. Történt ugyanis, hogy miután a negyedik boltban végre volt lila gyertya, sőőőt, még három lila, egy rózsaszín egybe is volt csomagolva, úgy megörültem, hogy nem is néztem meg rendesen, hanem gyorsan megvettem. Mint az orgonasípok, négy méret, hogy a végére is maradjon az első gyertyából, micsoda ötlet. Aztán hazafele úton mint a villám sújtott le a felismerés, hogy hiszen a gyertyák közül a második legnagyobb a rózsaszín, az öröm vasárnapja pedig a harmadik... Szégyenletes, hogy a kereskedőnek minden mindegy, hát a hagyomány is csak ócskaság, végig sem gondolja, hogy ha már hagyományos, akkor az tényleg az legyen. Így fehér gyertyák kerültek a koszorúra, a díszítés teszi őket sorrendbe.

 
Az ajtóra pedig egy kis koszorú készült a közelgő ünnep jegyében: