Egy kicsit tél van

Igaz, szinte csak átmeneti állapotnak lehet nevezni a mai hóesést, de nagyon jólesik, hogy egy kicsit végre tél van. A lánykámnak meg pláne. Eddig úgyis csak az jelentette neki a telet, hogy jéghideg a keze, most ez kicsit háttérbe szorult, mert lehetett lábnyomot nézegetni, hógolyózni, meg hóembert építeni.

Mondhatom, ilyen jól még sose szórakoztam hóember építés közben, én is gyerekké váltam fél órára. Ami igaz is, mert anyukám is aktívan kivette részét a szórakozásból, és akinek van anyukája, az mindig gyerek marad... (és kinek nincs?)

Őszi koszorú

Az idei ősz pazar színekkel kényeztet. Nem lehet ellenállni még felnőtt fejjel sem a gyűjtögetésnek, nem lehet betelni a színekkel. Szedtem is egy nagy kosár levelet a közfáinkról, egy kupac narancssárgát, egy halom bordót, egy marok sárgát, és azért zöldet is. Könnyű volt, a faágon végighúzva a kezem az összes levél jönni akart a kosaramba. Levendulalánynál láttam a legjobb módszert, hogy hogyan is tehetném közszemlére a levélgyűjteményemet.

Fogtam néhány virágkötöző drótot, és felfűztem szépen sorban, váltakozva a színes leveleket. Jó sokat megevett a koszorú, de még mindig maradt. Akkor gondoltam, hogy füzérnek is jó lesz ez, fogtam egy tobozt, az lett az alján a dísz. De még mindig maradt. Fogtam egy csokor papsipkát, és fűztem még egy füzért.

Így most a ragyogó napsütésben hiába is száradtak meg a levelek, gyönyörűen megtartották a színüket, és pompáznak az ajtó előtt.

Az ősz színei

Számomra ezekkel a színekkel szép az ősz. Mindegyik kép falubeli, igaz nem idei termés.Bár a dió rég lehullott, de a tölgy a lemenő nap fényében ma épp lilás színt öltött, a nyírfa meg szinte lángolt a narancsszínben. A piros bogyók pedig egyszerűen vonzzák a tekintetet. 

 Remélem még pár napig gyönyörködhetünk az ősz szépségében.