2013. május 24.

Mert papírt festeni jó

Katánál nyertem egy szuper lehetőséget. Nem is tartott sokáig megszervezni, szerencsére a távolság nem volt akadály. Egy jó kis beszélgetős festegetős délelőtt lett a nyeremény, ahol Kata bepillantást engedett a pancsolós praktikáiba, így néhány szép saját mintás papírral tértem haza. Nem is sokat tétlenkedtem az első felhasználásáig. Egy képeslap, és hozzá illő boríték lett belőle:



Másodjára egy kicsit gondolkoztam, mire bele mertem vágni. Aztán ment minden olyan egyértelműen, mint még sose. Már a színek festésekor is valami ilyen lebegett a szemeim előtt, mint ahogyan a végeredmény sikerült:


Ezzel a technikával, és Kata egyéb ördöngősségeivel körvonalazódni látszik egy nyomvonal, amin most el kell indulni. Nincs mese, nagyon hívogat...

2013. május 3.

Ötös Katának

Hokata játékra hívott mindenkit, az ötös szám jegyében. Szívesen megyek is, de előtte azért erősen el kellett gondolkoznom. Főleg, ami azt illeti, hogy mi is szerettem volna lenni 5 évesen. Egyrészről hol van az már, másrészről még most sem tiszta a kép : )
Aztán egyszer csak eszembe jutott. Ha nem is 5 évesen, de egészen kicsi koromban az volt az elképzelés, hogy tanítónéni leszek. Naná, hogy anyu tanító volt. Aztán valahogy mégsem az lettem, talán rájöttem, hogy a "mai" gyerekekkel hosszabb távon nem maradnának helyén az idegeim. A játéknak megfelelően be is mutatkozom:



Ez a kislány voltam, aki ugye ma barna göndör...
Kérdezte Kata a fontos dolgokat is.
A legfontosabb a család. Akik mindig ott vannak.
Aztán fontos a bizakodó jövőbe tekintés. Hogy érdemes.
Álljon itt a kitartás is, amiben azért van mit fejlődni...
Az alkotás öröme is fontos, igenis mindenki tud alkotni, teremteni, s ez hihetetlen lendületet ad a mindennapi malomban.
S nem utolsó sorban a figyelem mások iránt. Nem magányos harcosok vagyunk, csak együtt mehetünk tovább.
S akkor jöjjön Kata. Nehéz volt összekeresnem, hogy mi tetszik az alkotásai közül legjobban, mert szinte mind. Így inkább megpróbáltam összeszedni azokat a dolgait, amik legelőször eszembe jutottak.
Az első a varrókészlete volt, a második a nemrég festett papírjai, aztán az ékszerei, amik közül nagyon sok nagyon tetszik, így nem tudnék választani (sőt, nekem a régebbi kollekció még jobban tetszett),  aztán tetszenek a jól kigondolt, látványos kártyái, és mielőtt elfelejtem, egy tényleg friss munkája, ez a pénztárca.

S mi volt mindezzel a célom? Tényleg nem árt néha listát írni. hogy mi a fontos, hogy hova megyünk. De talán, ha, esetleg, a szerencse, és Simi kutyus nekem kedvez, akkor szeretnék egy kicsit boszorkánykodni Katánál. Köszönöm a játékot!