Papírforma

Nem telnek eseménytelenül a napjaim, minthogy nem tudom megállni papírmunka nélkül. Alig várom, hogy a csimoták aludjanak délután, és vágok, hajtok, ragasztok, masnizok. Aztán persze mindig oda lyukadok ki, hogy na még milyen jó lenne pirosból is, meg akkor már zöldből is, meg ezüst is kéne, meg elfogyott a papír. Egyelőre ezek készültek képeslapnak:

 S hogy az ajándékok kíséret nélkül ne maradjanak:

Terveim is vannak velük, remélem hamarosan azokról is beszámolhatok.

Kézműveskedtünk

Azaz anya (=örök gyerek) elvitte 2 éves, és 2 hónapos csimotáját, hogy megnézze a Gyermekek Házában, milyen is a MOKKA. Tettem ezt haaatalmas kíváncsiságból. Persze ott azt füllentettem, hogy megnézem, milyen egy ilyen foglalkozás, hogy később hova vihetem Annapannát (ennek azért van némi igazságtartalma). Szóval a tegnapi foglalkozás témája a varródoboz volt, és a belőle kikandikáló anyagok, gombok, gombolyagok. Készültek csinosabbnál csinosabb rongybabák, és rémségesnél rémségesebb fonalszörnyek. Jómagam az utóbbiból készítettem egy gülümanót, és egy gülübékát, már neki is indultak hajókázni a terítőtengeren:

Az egyik ajándékba megy. Vajon melyik, Kata?

Őszi nyomda

Még be sem melegedett a Sizzix gépem, itt az újabb időrabló őrület, a radírnyomda. Katánál láttam a mulatságot, aztán annak rendje és módja szerint beszereztem néhány radírt, elővettem a snassz tapétavágó szikét, és barkácsoltam, először az ősz jegyében,

aztán végre kiderült, hogy Annapanna bölcsis/ovis jele az alma lesz,

aztán muszáj volt tükörírni is egy kicsit.

Aztán éjfélkor elmentem aludni.

Elkaptam valami fertőzést...

... aki már belekóstolt, szerintem tudja, hogy ragályos. A sizzix-ről van szó. Másfél hónapja volt szerencsém belekóstolni, azóta csak az indokokat gyűjtögettem magamnak, hogy miért is kell egy ilyen nekem azonnal és most rögtön.
Hát megtörtént, itthon be is vallottam már (na jó, rájöttek). Gyorsan ki is kellett próbálni, s hogy ne csak úgy vaktában vágjam a papírt, az alkalom Misi fiunk keresztelője lett. Meghívókat készítettem, vágtam, domborítottam, ragasztottam, fényképeztem:

Azt hiszem, nincs megállás. Annapanna is már csak "tekerőzni" akar.
Valami papírgyárat kéne még találni szponzornak. Mindenesetre eltűnt a "felesleges papír" fogalma a háztartásból.

M-m-m

Mackótrió, memória, mákoszsák. Ezek a finomságok készültek mostanság.
A memória játék régi elképzelésem volt, ha tudtam volna, hogy ilyen gyorsan elkészülök vele, hamarabb nekiálltam volna. Terveim szerint az életkor előrehaladtával (és az érdeklődés fokozódásával) bővíthető a készlet. Egyelőre 10 pár képecskét varrtam, és még a rendeltetésszerű használat is várat magára, de azért így is tudunk vele felismerőset, párkeresőset játszani. Meg szét és összepakolni:)

A mackók pedig szerelem első látásra. Az előző bejegyzésben már beszámoltam a zöld pajtásról, azóta viszont ellenállhatatlan vágy uralkodott el rajtam, hogy még még készíteni kell ilyen mackót. Szerencsémre van a mackótermésnek felvevőpiaca, méghozzá családon belül.

A mákoszsákokból pedig sosem elég. A címke mobil, így a zsák kifogyás esetén tetszőlegesen babosítható vagy lencsésíthető...

Levendulapárnák

Bogárkrea játékára készítettem levendulapárnát, és mivel az időtényező mindenáron ki akar babrálni velem (nem tudok több órát beletenni egy napba én sem), szinte kizárt, hogy más variációval is elkészüljek. Így inkább mutatom a párnáimat:

Azért ha időm majdan engedi, szeretnék még ilyeneket is hímezni, ha elkészülök, játékon kívül megmutatom őket.

Apróságok

Mostanában eléggé elaprózódtam, amiket készítettem, egyik sem nagyobb 7-8 centinél, némelyek 3-4 centisek csak. Jó móka varrogatni őket, éppen csak ha van 5 perc, már lehet velük foglalkozni. Ez pedig nagy előny egy táska varrásához képest. A kis bizgentyűk kulcstartókon fityegnek, hamarosan új gazdáiknál.

 Van aztán egy egész madárraj, színesek, mintha szivárvány repkedne a felhő mellett.

Nem utolsósorban, (még húsvét előtt) készült még egy mesetarisznya. Ugye ti is ismeritek, amikor jön az ihlet, és nem lehet ellenállni, azonnal meg kell valósítani. Akinek van szabad kapacitása, én is csak buzdítani tudom, hogy vegyen részt a kezdeményezésben, még a készítésük is szárnyakat ad. :)

Erre repül a rigó, arra meg a ...

Meglettek a madárkák, még házon belül voltak, annyira nem röppentek messze. Egy fotó erejéig össze is ültek csoportképre. Nem kell semmi bonyolultra gondolni, csak annyi, amit egy gyerekkéz is ügyesen össze tud állítani. Kartonpapír, dekorpapír (esetemben scrapbook papír), filctoll, gomb és szalag. Meg olló.A csibés ötletet a neten találtam, szintén alapvető elvárás volt a könnyű elkészíthetőség. Azt hiszem mutatós darabok születnek holnap ezek alapján.

A másik heti termés pedig a sose kategória első példánya. Ugyanis SOSE fogok ruhát varrni. Másnak meg pláne. (Magamnak már sikerült Colette alkotónapján a nyáron.) Most egy kedves régi és állandó megrendelőm (a tesóm...) kérésére készült egy tunika. Óvodában fog munkaruha minőségében szolgálni. Muszáj megmutatni, hogy lássa, mit visz neki a postás a jövő héten. Már említette, hogy ha jó lesz, akkor azért kér még. Hááát, meglátjuk.

A mai nap termése pedig egy tűpárna, ami csak azért izgalmas, mert kb három éve vettem egy nemezelőtűt. Hogy majd azonnal kipróbálom. Azonnal három év múlva eljött a pillanat, és kipróbáltam, de messzire nem tettem, mert sokkal jobban tetszik így a minta, mintha filcet filcre varrnék...

Nem lesz nemezművész belőlem, de a technika jelenleg nagyon tetszik, még alkalmazni fogom, elképzelésem szerint játékokon. Ötlet már van. Remélem hamarosan bele is vágok.

A várakozás hangulata

A készülődés talán a legfontosabb. Hogy is lehetne hófehérben ünnepelni a karácsonyt, ha nem készülünk rá lélekben? 

Gyerekekkel így készültünk, hangulatos mécsestartókat vágtunk-ragasztottunk, hogy a sok kis fény együtt mégiscsak csodás fényt adva megvilágítson minket.

Levendula - lila ... Tenger-kék

Igyekszem az idei karácsonyfa alá is minél több kézzel készült apróságot bújtatni, de ez az a műfaj, amit nem lehet elég korán kezdeni. A levendulás zsákokat is már régóta tervezgettem, a karácsonyi ajándékozási láz pedig szerencsére jótékonyan hatott az ötletemre, és végre elkezdtem. Nem, ez még nem a végleges változat, igazából párnácskának készülnek, és még egy lila kispárna készül mindegyikhez. 

 

 A Colette ihlette csigák pedig egy piperét díszítenek, és virággá alakultak. A kitartás úgy érzem kezdi meghozni eredményét, a kézi tűzés már olyan jól ment (a szerény elvárásaimhoz), hogy magam is csodálkoztam. A lovacska alakjához viszont nem volt meg a bátorságom, az maradt kézzel varrottan a tolltartóra.