2012. január 17.

Ha elindul a kishangya

Télen homokozóba menni? Mikor hóembert is lehet építeni? Nemcsak lehet, hanem igencsak mulatságos. Még játszani is lehet, meg barátkozni. Aztán elindul a kishangya, és az ember azt nézi, hogy a tejesdoboz, meg a kávés zacskó meg a nejlon miként mutatna másnak öltözve. Azért megjegyzem, hogy a szemlélet igencsak szimpatikus, az alkalmazással mégis akadnak gondjaim. A műanyag és az esztétikum... , hát hogyismondjam, még aludnom kell rá egyet-kettőt. Valahol onnan kell kiinduljak, hogy jó-jó a zománcos kislábos a játékkonyhába, de milyen szívesen játszik a lányka a színes duplo elemekkel is...
A kísértésnek addig sem lehet ellenállni, így bemelegítésképpen készítettem egy tányéralátétet Annapannának:

Mivel azonban nálam már szinte kimeríti az újrahasznos fogalmát az is, ha a maradék színes anyagok kevesebb helyet foglalnak, így elővettem őket. A pirosakból virágot vágtam, a zöldekből az apraját random ráhelyeztem egy darab levágott nadrágszárra, aztán a virágokat, bele egy bugyiba őket, és végigvarrtam piros cérnával.


Legalább gyakoroltam a szabad vonalvezetést is, és nem mellékesen színesebb lett az ebéd :)

3 megjegyzés:

  1. Valamiért sejtettem, hogy izgalmas dolgok várnak rám errefelé, de hogy ennyire! Nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  2. Nicsak Anitánál is itt van már a koton egy kis sizixel fűszerezve!
    Hajrá!

    VálaszTörlés
  3. Colette, azt hiszem értem, amit írtál a Mű Anyaggal való viszonyodról. Nálam a koton az, ami még belefér, a többit igyekszünk az életben is kerülni, boltban nem kérek nejlont, néha elő is fordul, hogy itthon nincs mibe csomagolni a papucsot utazás előtt. :)

    VálaszTörlés